Egy kemény nap margójára

A mai nap Férjem életének egy nehezebb napja volt.
Sokáig készült, készültünk rá, de csak lélekben, mert egyikünk sem tudta, mire kell készülni.
Túl van rajta, de a hírek szerint a következő napok lesznek a még húzósabbak.
Remélhetőleg a szenvedésének meglesz az értelme...

Én este eldöntöttem, hogy ha mától ismét ovi van, akkor ideje szorosabbra fogni azt a bizonyos gyeplőt, így a Kicsit fél 9-kor ágyba parancsoltam, és egy rövid mese után el is aludt.
Pipa! ;-)

Reggel a Barbie tetemektől hemzsegő nappalit rendbe tettem, majd nekiálltam kötni.
A már tegnap bemutatott barna kendőt folytattam, egészen addig, amíg le nem bontottam.
Mivel a kedves megrendelő csak simán az "Éhezők viadala" kezdőként emlegeti, úgy éreztem, nem jön le a jelenlegiből a név hangulata (csak hogy meglegyen a kép: buckalakók, akár Csillagok háborúja, akár a Rob Roy, a lényeg, hogy a kócos, szőke kislány a fehér lenvászon blúzára melegedést nyújtó funkció ellátására hordja a kendőt, magán keretszbe tekerve...).
És ez valahogy egyszálasan nem jött le a kendőről. Inkább hasonlított Jane Eyre este hálóingre felkapott nem túl elegáns, de semmiesetre sem funkcionális kendőjére.
Így most újra kötöm, ismét 8-as tűvel dolgozok, imádják az ujjaim! ;-)
Ez azért élmény, mert nemrégiben fejeztem be egy nagy, őszi pulcsit, alig volt a súlya 2 kiló... Na, jó, csak azért, mert az egészet egybe kötöttem, és a végén már eléggé nehézkesen ment...

Úgyhogy, el is döntöttem, hogy kikapcsolódás képpen hópelyheket fogok horgolni.
Kizárólag az egyensúly végett.

Nézegettem a blogot, csodálkozva látom, hogy egy csomó bejegyzésnél vannak képek, amik eddig betöltődtek, most meg semmi... Rejtélyes..

A legközelebbiig...!