Pisztoly

Na, nem a fejemhez tartva, bár néha az érzés hasonló lehet.
Bár még sosem volt ilyenben részem.
Telefonfülke és ágy széle állt már a fejembe (egyes családi anekdoták szerint mind a gravitációval, mind az esési technikámmal sokáig gond volt), de ez más dolog.

A pisztoly, az ragasztó pisztoly.
És végre megtaláltam az én régi pisztolyomat, vettünk bele patront, vagy mit, és azonnal alkotnom kellett.

Így Férj kapott egy kopogtatót az ajtóra, mementóként.
És ha már neki készült, akkor persze, hogy kapcsolódik a főzéshez.

És voltunk kirándulni is.
Gyönyörű hely.
Az egészet csak pár dolog rontotta el:
- Kicsinek be lett ígérve egy adag egészségtelen, de annál drágább kaja, amit aztán egyfolytában mantrázott, amíg meg nem kapta
- Miután megkapta, rajött, mégsem az kellett volna
- A "nézzünk szét és fagyizzunk " program a fentiek miatt csúszott. Férj ráadásul veseproblémákkal küzd folyton (szerintem petefészek gyulladása is lesz idővel), így ő később tudott csak harmóniába kerülni a testével. Ehhez azonban kellett egy fél órás, feszített tempójú séta a város gyönyörű részéből egy kissé elhanyagoltabb részébe. Mindez persze az én ötletem volt, na, aznap nem voltam a szívük csücske. Főként azután, hogy a sok gyaloglás közben a Kicsi összesen két lába is össze tudott gabalyodni, és így sikerült neki a betont levennie térddel.
- Komfort érzetem nekem is sokat romlott, amikor a cipőm feltörte a lábamat, így a visszautat tojós tyúk módjára tettem meg.

Mire meglett a kaja, örültünk, hogy a parkolóban megvan az autó, gyorsan csináltam pár fotót az autó mellől, de már elmondhatjuk: itt is jártunk!

A legközelebbiig...!