Dörög, sőt, két csepp már esett is!
És talán lesz belőle valami...
Kicsi lelkem nagyon kivan.
És ha ennek vannak testi tünetei, akkor a migrént és a hányingert annak tudom be.
Vasárnap reggelre fantasztikus migrénem lett, nem múlt, az erős gyógyszer hatására sem.
Mire végre megszabadultunk egymástól, migrén és én, addigra olyan ödémássá váltam, hogy a bokám erősen hasonlított egy elefántéhoz.
Egy dolog miatt nem bántam: így észrevétlenül tudtam elvegyülni a játszótéren. Az összes anyuka, aki lent volt, kismama volt. Hát, ha másban nem, boka-állapotban hoztam az elvárást.
Ma viszont megint küzdünk egymással.
Bal szemre erősen tikkelek, kissé félreérthető.
Kedden este meg sikerült bicepszen sütni magamat.
Vagyis, a karom azon részén, ahol a bicepsznek kellene tartózkodnia.
Egész mutatós, csak annyi vele a gondom, hogy ebben a melegben rendre beleragad minden szösz, haj, csípi az izzadság...
De van ám jó hír is (már nekem jó): voltam egy kedves ismerősömnél, aki meghívott a személyes Kánaánjába. Igen, fonalakról van szó.
Konkrét céllal mentem és erős elhatározással, de vérző szívvel jöttem el. Mohair fonalat akartam és vettem, illetve elcsábultam egy meseszép málna színű fonallal, és a Kicsi pedig kesztyűre adta be igényét, a kiválasztott fonal mellett.
A 20 dkg fonal 2,- euró se volt.
Hoztam volna még jóval többet, de majd legközelebb!
Viszont a dél óta gyötrő hányingerre nincs magyarázatom.
Salátát ettem, szinte már csak azt eszek.
Ebben a melegben nem vágyok másra.
Minden megy bele, amit itthon találok, és rá egy kis vajon pirított kifli karika vagy kenyér kocka.
A Nagylányom is salátázott az utóbbi napokban, és a kedvéért vettem szárított paradicsomot.
Aztán ma úgy döntöttem, itthon fogok készíteni, kipróbálom.
Paradicsom van, napsütés szintén, más meg nem kell, csak később az olaj.
Egy fél délután alatt sokat aszalódott a paradicsom.
A Kicsi viszont megőrjít az állandó Paula igényével.
Ha valaki nem ismerné, Paula egy boci és vaníliás-csokis puding leánykori nevén.
Az otthoni puding sokkal gazdaságosabb, ezért délután készítettem egy adaggal.
Semmi különös nincs a pudingban, én is tudom.
Itt inkább az tetszett meg, hogy a már épp kidobásra szánt üvegekbe tálaltam, és máris új funkciójuk van, hasznosak, mutatósak.
És végre esik!!!
De semmit nem hűlt!
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése