2015. július 17., péntek

Add már, Uram az esőt!

Dörög, sőt, két csepp már esett is!
És talán lesz belőle valami...

Kicsi lelkem nagyon kivan.
És ha ennek vannak testi tünetei, akkor a migrént és a hányingert annak tudom be.

Vasárnap reggelre fantasztikus migrénem lett, nem múlt, az erős gyógyszer hatására sem.
Mire végre megszabadultunk egymástól, migrén és én, addigra olyan ödémássá váltam, hogy a bokám erősen hasonlított egy elefántéhoz.
Egy dolog miatt nem bántam: így észrevétlenül tudtam elvegyülni a játszótéren. Az összes anyuka, aki lent volt, kismama volt. Hát, ha másban nem, boka-állapotban hoztam az elvárást.

Ma viszont megint küzdünk egymással. 

Bal szemre erősen tikkelek, kissé félreérthető. 

Kedden este meg sikerült bicepszen sütni magamat.
Vagyis, a karom azon részén, ahol a bicepsznek kellene tartózkodnia.
Egész mutatós, csak annyi vele a gondom, hogy ebben a melegben rendre beleragad minden szösz, haj, csípi az izzadság...

De van ám jó hír is (már nekem jó): voltam egy kedves ismerősömnél, aki meghívott a személyes Kánaánjába. Igen, fonalakról van szó.
Konkrét céllal mentem és erős elhatározással, de vérző szívvel jöttem el. Mohair fonalat akartam és vettem, illetve elcsábultam egy meseszép málna színű fonallal, és a Kicsi pedig kesztyűre adta be igényét, a kiválasztott fonal mellett.
A 20 dkg fonal 2,- euró se volt.
Hoztam volna még jóval többet, de majd legközelebb!

Viszont a dél óta gyötrő hányingerre nincs magyarázatom.
Salátát ettem, szinte már csak azt eszek.
Ebben a melegben nem vágyok másra.
Minden megy bele, amit itthon találok, és rá egy kis vajon pirított kifli karika vagy kenyér kocka.
A Nagylányom is salátázott az utóbbi napokban, és a kedvéért vettem szárított paradicsomot.
Aztán ma úgy döntöttem, itthon fogok készíteni, kipróbálom.
Paradicsom van, napsütés szintén, más meg nem kell, csak később az olaj.
Egy fél délután alatt sokat aszalódott a paradicsom.

A Kicsi viszont megőrjít az állandó Paula igényével.
Ha valaki nem ismerné, Paula egy boci és vaníliás-csokis puding leánykori nevén.
Az otthoni puding sokkal gazdaságosabb, ezért délután készítettem egy adaggal.
Semmi különös nincs a pudingban, én is tudom.
Itt inkább az tetszett meg, hogy a már épp kidobásra szánt üvegekbe tálaltam, és máris új funkciójuk van, hasznosak, mutatósak. 

És végre esik!!!

De semmit nem hűlt!

A legközelebbiig...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése