Sehol se

Jár az agyam, de nem jutok előrébb.

Gondoltam, kikapcsolom az agyamat: kötök, sütök, főzök...

Nos, a kendőm készül, de kizárólag ezt a fonalat tudom hosszabb távon a kezemben tartani úgy, hogy ne érezzem azt, az egyébként is őrült hőségben még pluszban valami melegít.

Mivel ebédet nem főztem, délután pótolni kellett a hőt a konyhában, ami nem keletkezett délelőtt.
Így készítettem lilahagyma lekvárt.
Réges-régen jött velem szembe ez a recept, érlelődött bennem az elhatározás, több éven át.
Hogy miért halogattam, nem tudom.
Mindenesetre igazán finom, készül több is majd.

És kiszáradt az első adag paradicsom a napon, azaz aszalódott.
És máris készül az újabb adag.

És, ha már úgyis meleg volt, úgy döntöttem, sütök egy kis császár-rétest.
Nos, nőies vagy sem, de amíg mindezekkel a konyhában foglalatoskodtam, egyfolytában úgy éreztem, hogy bogarak mászkálnak a fejemen.
Pedig nem: csakcsupán izzadtam...
Ilyen kegyetlen még sosem volt.

Sehol se jó...

Viszont lassan vega leszek.
Vagy nyúl.
Egy hete salátát eszek.
Főtt ételt nem.
Kivéve egy tányér jó, hideg gyümölcslevest.

Semmi se...

A legközelebbiig...!