Édes november

És mert véletlenek nincsenek, ma hajnalban pont az "Édes november"-t adták az egyik csatornán.
Én meg éppen a hétvégén adtam át az ajándékba szánt "Édes november kendő"-t.

Igaz, Sarahnak ez a kendő volt pirosban, narancsban, zöldben és barnában is, pont kékben nem, de mivel a minta haladós, ezért lehet, saját használatra készítek én is több színben is még. Farmerkabáthoz, bőrkabáthoz, egy blúzhoz, bármihez tökéletes.

A kendő mellé járt egy közepes méretű tároló is, nekem kifejezetten tetszett amit csináltam. Ritka dolog, hogy ennyire elégedett legyek a munkámmal.

Annyira belejöttem, hogy egy kisebbet is gyártottam, a "jó lesz még valamire" kategóriában.

Mondjuk, meggyes piskóta tárolására nem a legideálisabb, de nem is azért sütöttem tegnap délután.

Este óta pedig migrén, tompán, épp amolyan kedvet szegően.

A legközelebbiig..!

Werk

Hónapokkal ezelőtt kinéztem egy mintát. Aztán jól lementettem ide, egy emlékeztetőnek szánt bejegyzésbe. Később rátaláltam egy blogra, ahol ezzel a mintával készült szebbnél szebb kendőket (is) megcsodáltam többször.
Azóta a blog írójával nagyon jó kapcsolat is kialakult közöttünk.
Kedden pedig beugrott, hogy ezzel talán szombatra meg tudok csinálni egy kendőt.

Ez az internet tényleg egy érdekes dolog. Sok rossz, téves dolog alapja is lehet, de már nem először szembesülök azzal, hogy egy régen elültetett gondolat magja során eljutok olyan emberekhez, akikkel talán az életben nem kerülnék kapcsolatba, és kiderül, hogy közvetlenebbül el tudok velük beszélgetni, mint adott esetben egy ezer éve ismert emberrel.

Cs is ilyen.
A blogját meg a másik blogját külön imádom. Ahogy felépíti, megírja, szerkeszti, fotózza az alkotásait.

És elkészült egy újabb sapka, készülvén a tavaszra. Persze, hogy rózsaszín lett, mert mi más színben lehetne gondolkodni?

Hogy meg tud hasonulni az ember, ha a szeretteiről van szó! Amikor a Kicsi a pocakomban volt még, emlékszem, fennhangon hirdettük Férjjel együtt, hogy ez a gyerek aztán nem fog rózsaszínben pompázni...
Nos, ha gyors leltár készítenék, kiderülne, hogy a ruhatára és a játékok alapszíne 90 %-ban rózsaszín.
De mit tehet az ember lánya, ha egyben Anya is? Enged a nyomásnak, mert a gyerek lelke a legfontosabb. És ha ezt egy rózsaszín sapka, vagy torta, vagy pléd képében nyeri el éppen, akkor miért is ne?
Ja, hogy egy kissé közben már úgy érzi magát az ember, mintha egy cukrászüzem habos, epres, puncsos részlegén élné az életét?
Az időben bízunk...hogy majd kinövi...de remélhetőleg nem rögtön a feketére áll rá...éles váltás lenne.

A legközelebbiig...!

Színek, tavasz, 10milliószorosság

A hétvége ismét elfutott, ahogy mostanában mindig.
A szombat reggel még kellemes, kicsit késői ébredéssel teli, óvatos kilopózással a konyhába, finom kávé, tájékozódás a világból, kötés vagy horgolás közben határozott terveket készítés arra az alig valamire elég 48 órára...

Aztán jön a mindent felborító ilyen-olyan program, meg időtöltés, meg ötletek, és azt veszem észre, hogy már megint vasárnap délután van, hullaként zuhanok ebéd után, de még mosogatás előtt a kanapéra, hogy egy kicsit kikapcsoljak.

Úgyhogy, kötésben nem teljesítettem a tervet, de horgoltam helyette egy gombát, ajándékba.

Meg, szombaton a kedvenc cukrászdánkba ugrottunk el a Bátyáméknak sütiért (ritkán vásárolok süteményt, de ha igen, akkor innen- ahogy a város 2/3-a, mert megint iszonyat hosszú sor állt kint az utcán), és megláttam a pogácsákat, amik aztán megihlettek.
Még mindig keresem Margit néni (régi lakásunknál a szomszéd néni volt a következő lépcsőházban, és isteni finom sütiket sütött a kis apró, mindig elegáns néni) pogácsájának állagát visszaadó receptet, de ez a saját kútfős, hajtogatott, vajjal kenegetett pogácsa is finom lett.

 vajjal kenegetve

kissé megkelt...

 megdolgozás alatt

Nagymamám pogácsaszaggatója s-es méretben

Ma pedig 10 milliószoros nap van, és süt a nap, meg gyönyörű volt ismét a napfelkelte, és csiripelnek a fák, rügyeznek a madarak, szóval, csak jóra és pozitívra gondolunk, és ráadásul elhintettem egy remek gondolat magját, amiből szerintem még bármi lehet, szóval, kalandra és tavaszra fel!!!

A legközelebbiig...!

Hörcsögölés

Ezt a kifejezést használják a kötős-horgolós körökben arra az egyébként a férjeknek és tulajdonképpen önmagunknak sem teljesen tiszta jelenség megmagyarázására amikor az ember lánya meglát egy fonalat, és bár tudja, hogy otthon már az ágyneműtartó, a gardrób, az összes polc és zárható doboz, láda tele van fonallal-vagy már megkezdett, de félretett munkákkak-, neki meg kell vennie a következő "ilyen gyönyörűt még nem láttam" éspervagy "ilyen áron vétek otthagyni" fonalakat.

Na, ez történt este velem.
Ismét.

De mentségemre legyen mondva, kiválogattam annyi fonalat magamtól, eladásra, amik fedezik az utóbbi vásárlásokat.

A legközelebbiig...!

Háromszor (kókusz)golyózódtam ki

Megint motoszkált az agyamban, hogy kókuszgolyót kellene csinálni. Egyrészt, mert háztartási kekszet csak itthon tud az ember lánya venni, másrészt, meg mert egyszerű és gyors, de mégis finomságos desszert.

Mivel azonban nagyon ritkán veszek háztartási kekszet, és úgy alapvetően az édességes pultnál sem időzünk sokat, kekszeknél meg aztán végképp nem, így hosszú hetekbe tellett, mire végre leesett a háztartási kekszes sor előtt nekem, hogy biz' ilyet venni kéne!

Utána, hogy ne felejtsem el, hogy nekem ilyenem van otthon, kinthagytam a konyhapulton, mint mementót.

Már épp nekiálltam 3 hete, hogy ledarálom, amikor valamilyen isteni szikra alapján megnéztem, hogy van-e nekem itthon kókuszreszelékem?
Naná, hogy nem volt!
Terv és desszert, napolva.

Végre most hétvégén, már majdnem a pénztárnál eszembe jutott, hogy kókuszreszelék!!! És rohantam vissza!
Persze, tudom, ha ennyire szórt vagyok, akkor miért nem írom fel előre, hogy mit szeretnék venni?
Felírtam.
Csak aztán a boltban eszembe jutott, hogy a konyhaasztalon hagytam a listát.
Mert akinek nincs esze, legyen notesze, na de akinek nincs a noteszhez sem esze???

Szóval, kezdett a dolog egyenesbe és a megvalósulás útjára kerülni, amikor is szombaton nekiálltam ledarálni a kekszet.
Azonban ekkor belémhasított...az áram. Vagy legalábbis egy kis időre kapcsolatba kerültünk, ő és én. A daráló vezetéke már régóta el volt törve, de bizonyos állásokban még tudtam használni. Most is próbáltam beállítani a megfelelő szögbe, el is indult, aztán egyszercsak egy óriási durranás, az összes biztosítékot kiverte, és a jobb kezem hüvelyk és mutatóujja eléggé szenes lett. Már, hogy fekete, de nem égett le.
A fülem csengett, jó egy órán át, igen szépet szólt!
Az ujjaimról a korom háromszori hidegzsíroldózás (mást súroltam, nem az ujjamat, de azzal a kezemmel), mosogatás és többszöri, szinte műtéti beavatkozáshoz való kézmosási rituálé után sem jött le.
A darálót a Bátyám megszerelte, újravezetékelte, így vasárnap este ledaráltam a kekszet, végre.

Tegnap este elővettem nagymamám receptjét, amiben jó erős fekete kávé kell az összeállításhoz.
Mivel rájöttem, hogy mostanában sokkal jobban esik a kavarós kávé nekem, mint a főzött, így a nagypapámtól kapott (első, önálló lakásunkban költözéskor kaptam, '96-ban) kávéfőzőt a spejzbe küldtem szabadságolásra.
Este elővettem, hogy az utolsó kávéadagból lefőzöm ami kell a golyókhoz.
És akkor a kávéfőző úgy döntött, hogy ő úgy megsértődött, hogy nyugdíjaztam, hogy a mélybe vetette magát a kezemből.
A borítás műanyag része sok kis apró darabra tört ezáltal...

Ezek után, már csakazértis megcsináltam a kókuszgolyókat, amiket csak én szeretek otthon, ezért lehet, hogy a fedettpályás hosszútávevésben halálra eszem magam kókuszgolyó számban...

A legközelebbiig...!

Feltérképezés

Az úgy volt, hogy pénteken az egyik ismerősöm fonalszállítmányt kapott. És mivel én meg megfertőztem az egyik kolléganőmet, és már menthetetlenül horgol, szabadidejét nem kímélve, gondoltam, legalább a pénztárcája legyen megkímélt.
És feltérképeztem neki a szállítmány tartalmát.
Aminek az lett a vége, hogy számomra teljesen ismeretlen okból, de velem jött haza pár gombolyag fonal. Én határozottan állíthatom, hogy kemény voltam, és ellenálló...jobban, mint a francia ellenállók. De tényleg. Ezért csak 80 dkg-nyi fonalat hoztam el.

És természetesen azonnal ki kellett próbálnom egy mintát, ami régóta üldöz.

Azt hiszem, poncsó lesz. Vagy pedig egy érdekes szabásvonalú kardigán. Mindenesetre tavaszra szánom, magamnak. De lehet, hogy variálom egy kicsit más árnyalatú kékkel, és talán fehérre is. Még nem tudom. Az a baj, hogy határozottan határozatlan vagyok.
De ha megy bele fehér, akkor az eredetileg tejesen fehérre tervezett takarómból veszek kölcsön. És akkor viszont a takaró kap egy kis kéket.

A kék fonalak mellé jött két másik, egyenként 5-5 dkg. Amik magukban vajmi kevesek, de mivel a fair isle minta is izgat, ahhoz pont jók lesznek.

Ő egyébként barna. Csak, hála Istennek annyira süt ma a nap, hogy a színeket nem tudom a telefonommal visszaadni. A kék is, fent, igazi sötétkék. De a fotó nem színhelyes.
Őt azért is hoztam haza, mert a márkája igen jó minőséget takar.
A másik gombolyag megy egy bordós, alpaca fonal. Hát, kérem szépen, őt Isten és ember elleni vétek lett volna otthagyni, nem igaz? Főleg 150,- Ft-ért!

És ha már feltérképezés, akkor elővettem az összes, futó projektemet (na, jó, nem igaz, van még pár, amiket valamilyen okból most nem akarok megmutatni).

Na, szóval:
Van a tavaly elkezdett kendőm, aminek annyi csak a baja, hogy elfogyott ez a színű fonal. Van belőle, feketés, és remek áron, de a postaköltség miatt nem éri meg Pécsről megrendelnem. Pedig nagyon szeretném befejezni.

Aztán, van ez a Citron kendő.

Őt ma reggel ahogy a kezembe vettem, átsuhant az agyamon egy ötlet. Egy színátmenetes fonallal kapcsolatban. De még lehet, továbbgörgetem ezt a gondolatot...

Aztán, van ez a sál, amit hamarosan befejezek, ő a sógornőmnek készül.

A horgolással megfertőzött kolléganőm vette magának ezt a fonalat, amiből egy kendőt kért. Mintája fejből jön, ahogy épp rámjön valami. Ezek szoktak nálam egyébként a legjobban és a leggyorsabban sikerülni, valamilyen okból nem szeretem a mintaleírások alapján kötést, horgolást. Tudom, ez elég rizikós és furcsa, de nem tudok erről leszokni.

És, hát itt van ő, a nyáron elkezdett felsőm. Idén jó lenne már hordani is.

Na, és persze a nagy kihívás, a zoknik! Nagylányomnak készült, de azt mondta, hogy szúrja a fonal (amit teljesen megértek, hiszen 100% gyapjú).
Így majd lehet, hogy más lesz belőle, talán a barna zokninak elkezdettet is lebontom, ő nagyon puha fonal, és egy, a narancsos-sárgás-zöldes fonallal kötök bele mintát, ami szerintem nagyon fel fogja dobni. És nem utolsó sorban pedig a szúrósság kevésbé fog kiütközni.

Nem mellesleg voltunk Állatkertben is, csütörtökön. Ez azért volt nagyon jó, mert tegnap és ma a gyerekek ingyen, a párok pedig egy csók ellenében féláron tudnak állatkertet látogatni. Ami nekünk sokkal drágábban jött össze. :-)

 Herr Koala

 Kenguru-és nem, nincs nyársra húzva

És volt felénk napfelkelte is. Meglepő módon. Szokott. Általában reggelente. Ha mégsem akkor, akkor vagy nem látható egyéb okok miatt, vagy nem napfelkeltének hívják.

 Ők pedig az aktuális kedvenceim. Egy réges-régi kávédaráló-még most próbálom visszahívni eredeti szépségét, és egy tejszűrő. Bódottság van!

A legközelebbiig...!