Ízek és színek

Tegnap maratoni sétára invitáltam a két lányomat.
Nem voltak lelkesek.
Sőt!

Mivel azonban nekik kellettek ruha- és cipőneműk (nőnemű, cipőnemű...), így a csáberő megvolt.

Sikerült pár vágyott étkezési hozzávalót is olcsóbban beszereznem, így végülis én is kaptam valamit.
Kókuszchips és amarant.
Chiapudinghoz, joghurthoz kiválóak.
Az amarantot kipattogtattam a mai reggelimhez. Úgy, mint a kukoricát.
De tehetjük süteményekbe, őrölve. Vagy levesbe, betétnek.

Nagylánytól egy púderszínű fülbevalót kaptam, a holnapi öltözékem alapja lesz, színileg.

Egyébiránt élveztük a napsütést, a jó időt, a tavaszt. Érdekes módon, már Nagylány is eljutott oda, hogy feltölti a jó idő, siet ki a szabadba, tollasozás, tenisz, kerékpározás, séta...régebben észre sem vette, ha kitavaszodott. Öregszik. :-)

A legközelebbiig...!

Ritka rossz

Hát, ez is letudva.

Hajnali futás. 
Nem az én műfajom.

Amíg nyáron a 3,5-4 km meg se kottyan, most ugyanazt az útvonalat nem tudtam teljesíteni.
Kezem lefagyott, torkom már fáj, és mivel ezen a héten naponta kb. 6 km-t gyaloglok, nem épp túra cipőben, így a lábszáram is kegyetlenül bemerevedett.

De futottam.
Hajnalban.
Annál jóval több, mintha csak ültem volna otthon.

De marad inkább a futópados 5-6 km, azt jobban viselem.

A legközelebbiig...!

Ajándék

Ajándékba készült ez a kendő.
Szerette, aki kapta.

Én is kaptam ajándékot a hétvégén.

Nem vártam, és ha választhattam volna, akkor nem is kértem volna.

Keserű, gyomorszájbavágós ajándék volt.

A legközelebbiig...!

Tavasz

Ezennel megnyitom a tavaszi szezont.

Ragyog a nap, fakopács gyógyítja a közelben az egyik fát, hajnal óta nyitott ablaknál kötök, és hozok fel pár aranyvessző ágat is hamarosan, hogy a lakásban is tavasz legyen.

Van egy kedvenc túrkálóm, rendszeresen találok ott lakástextileket. Csipkés ágyneműket, terítőket, függönyöket vettem már.

A héten a monogramommal varrott párnahuzatra bukkantam.

Na, de a függönyöm a nagyszobára, és a legújabb paplanhuzatom se semmi.

És ami a legjobb, lehet a szabad levegőn teregetni!

Üdv Tavasz, Isten hozott, maradj sokáig!

A legközelebbiig...!

Kéthavi jelentő

Sokkal több időt szentelek valójában alkotásra, mint amennyit itt a blogon bemutatok abból.

Kedvencem jelenleg a zöld-kék tavaszváró kendőm, amit nagyon gyors tempóban kötöttem. Valószínűleg a napfény és virágok utáni vágyam hajtott...
Elkészült az a bizonyos piros pulcsi is, és még a tulajdonosa is boldog volt.

Festettem fonalat. Zöldteával. Hát, sárga lett.

Sütöttem tönkölykorpás zsömlét.

És folyamatosan dolgozok ezen, vagy azon, néha belekapva amazba is.

És tegnap meglepetés színházi előadást kaptam egy kedvestől, az ő születésnapja alkalmából. Csak ajánlani tudom: Szí-mű-hely: Mikvé.

A legközelebbiig...

Felbukkantam...

Jó rég jártam itt saját élménnyel, gondolatokkal.

Nincs rá elsősorban igényem, sem időm. Persze, időm azért nincs, mert nem akarom, hogy legyen. Mert valóban, az ember arra szán időt, amire, vagy akire akar.

Sok mindent tisztáztam mostanában magamban, magamon kívül, és úgy általában, az életemmel kapcsolatban.
Akire ez tartozott, megosztottam vele, ha akarta, felfogta, ha nem, akkor tovább építi a maga világát úgy, ahogy ő jónak látja.

Figyelek az apró dolgokra, amik már nem is aprók: egy gesztus, egy papíron pár szó, egy ölelés, egy simogatás, egy vágyott dolog tárgyiasulása.
És figyelek arra, hogy azok, akik nekem fontosak, ne szenvedjenek hiányt olyan apró dolgokban, amiket tőlem megkaphatnak.

Ismét rendszer van az életemben, egy olyan területen, amiben évekig aktív voltam, döntöttem le saját korlátaimat, és rohadt büszke vagyok magamra.
Még van mit elhagyni, még kell az elszántság, és legfőképpen idéznék valakitől: "komfortzóna, bazdmeg, komfortzóna!" :-)

Képileg az elmúlt időszakot nem nagyon tudom alátámasztani, de nem is ez a fontos.

A legjobb a mai napban: "Nyitnikék! Nyitnikék!" trillázza, és társul hozzá a Nap ragyogása!

A legközelebbiig...

http://gyorgydragoman.com/?tag=elleman

Dragomán György

2 órája · 

Ötödször mondod már, hogy muszáj elmesélni, nem bírod ki, egyszerűen muszáj. Én meg azt mondom, inkább hagyjuk, ne mondd el. Nekem se, neki se, senki másnak se. Tartsd meg a sztorit magadnak, maradjon a titkod. Dumáljunk inkább a fociról, vagy meséld el megint azt a esetet a folyékony nitrogénnel meg az akváriummal.
Hagyjalak már a folyékony nitrogénnel, az ötlet azért jó volt, és azóta vettettek új halakat. Most nem erről van szó, most egy csajról van szó, értsem meg, muszáj elmondani, anélkül nem ér az egész semmit, egyszerűen muszáj, ha nem hallgatlak meg, akkor ásol egy gödröt, és abba mondod bele, figyelj, azt inkább ne, abból komoly baj lehet, akkor inkább mondjad, hallgatlak.
Vagy ne, mégse, várjál. Mert mi az, hogy egy csajról van szó, nálad nem lehet már csak úgy csajokról szó, te nős ember vagy, nem? Amióta a múltkor beszéltünk, te szépen fogtad magad és megnősültél. Ott voltam az esküvődön, nem volt rossz, mondjuk kicsit megszívatott téged a vőfély, de végül is amikor megrendelted hangulatot csinálni, akkor nem tudtad előre, hogy poénból egy vécéülőkét akaszt majd a nyakadba, na mindegy, ezt hagyjuk, végül is nem állt rosszul, szóval, nős ember vagy, úgyhogy te csak ne akarj nekem csajokról mesélgetni.
De hogy épp ez a lényeg, szóval egyedül voltál abban a városban azon a konferencián, és egy csaj az akreditációnál előtted állt a sorban és beleszagoltál a hajába, lenéztél, és megláttad a nyakát, a bőre finom volt, picit csillogó, nagyon szép, az villant beléd, hogy megérintenéd, végigsimítanád, a nyakát, a hátát, a derekát, a fenekét. Aztán dumáltatok is, és kiderült, hogy egy szállodában laktok, sőt, ott lakott az emeleteden, sőt, mindjárt a szomszéd szobában, és tett célzásokat, meg utalásokat, sőt, éjjel felhívott mobilon, hogy rosszat álmodott, meg átkopogott a falon, igen, a lényeg, hogy csak a kisujjad kellett volna kinyújtanod és meglett volna, de te nem nyújtottad, nem nyújtottad, és most hülyén érzed magad.
És? Meséld tovább! Mi az, hogy nincs tovább? Szóval ennyi az egész sztori, hogy kihagytad a ziccert és most hülyén érzed magad? Nem érzed hülyén magad, viszont tudod, hogy hülyén kéne érezd magad, és ettől érzed hülyén magad. Jézusom, mi vagy te, vudielen? Szóval mi is a bajod? Hogy hűséges voltál? És? Megbántad? Nem, nem bántad meg. Ha holnap újra döntened kéne, máshogy döntenél? Nem, nem döntenél máshogy. Akkor? Miről beszéljünk? Nincs itt miről beszélni.
Mert szerintem a hűségről nem nagyon van mit beszélni. A hűség az nem kérdés, a hűség, az alap. Elvileg tök egyszerű az egész, annyit jelent, hogy csak őt, csak vele, csak érte, csak neki. Hogy mért? Egyrészt nyilván azért, mert szerelmes vagy, másrészt azért, mert megfogadtad. A második ok persze az elsőből következik. Megfogadtad, megtartod. Nem neki fogadtad meg, magadnak fogadtad meg. Mert neked senki más nem parancsol, hogy is parancsolhatna, egyedül te parancsolhatsz saját magadnak. Mert szabad ember vagy. Azt csinálsz, amit akarsz.
Igen, ez így van, de az a bajod, hogy egyáltalán megfordult a fejedben a lehetőség. Hogy gondoltál rá. Figyelj, ennyire azért nem kell fanatikusnak lenni. A lényeg, hogy tudd, hol a határ, és azt ne lépd át. És a határ mindenkinek máshol van, de mindenki nagyon pontosan tudja, hogy hol. Ha rosszul húzod meg, túl szűkre szabod magadnak a teret, akkor folyamatosan bűntudatod lesz, meg lelkiismeret-furdalásod. És úgy fogod érezni, hogy áldozatot hoztál, és abból hosszú távon baj lesz. Ha meg túl tág teret adsz magadnak, akkor a végén úgy jársz, mint Clinton elnök, csak te épp magadnak fogod magyarázgatni, hogy a szivar az nem ér, és különben sem oda dugtad, és amúgy is minden a létige definícióján múlik.
Hogy annyira azért nem lennél gyökér? Jól van, remélem is. De azért ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha fejben eljátszottál kicsit a lehetőséggel. Nem gondolom, hogy tudom a megoldást, de szerintem az a lényeg, hogy valahogy úgy kell csinálni, hogy ne bánj meg semmit, mert ha van mit megbánni, akkor vagy megtörtént, aminek nem kellett volna, vagy nem történt meg, aminek meg kellett volna. Ha van mit megbánni, akkor vagy hűtlen lettél, vagy boldogtalan vagy, és szerintem egyikből következik a másik. A fő, hogy mindig tudd, hogy mi a helyzet és ki kivel van, meg azt is, hogy te kivel vagy, meg kivel nem. Viszont másoknak ehhez nulla köze, azért is mondtam az elején, hogy inkább ne mondd el. Nekem se, neki se. Ne mondd el senkinek.
Hogy neki mért ne? Azért, mert a hűség a látszat ellenére nem páros mérkőzés. Az magányos sport, olyan mint a hosszútávfutás, nem adok-kapok. Nem hozzá vagy hűséges, hanem magadhoz, nem neki fogadtad meg, hanem magadnak. Te tudod egyedül, mit bírsz és mennyit bírsz, és ehhez tényleg nincs köze senki másnak. Nem, még neki se. Itt nincsenek se rekordok, se helyezések, egyedül te tudod az eredményt is. Ez nem skalpvadászat, és nem is negatív skalpvadászat. Ha elmondod neki, akkor igazából zsarolni próbálod a hűségeddel, márpedig ha a dolog működik, akkor erre semmi szükség. Ha meg nem működik, akkor meg már úgy is mindegy, ha mártírkodsz, azzal úgysem érsz már semmit.
Jó van, hagyjuk a francba, nem azt kérted, hogy kioktassalak, úgyhogy vegyem úgy, hogy inkább nem mondtál semmit. Hát figyelj, erről van szó, nem mondtam én se semmit. Nem is beszéltünk erről egyáltalán. A halakról beszélgettünk, azt mesélted el, hogyan akartad folyékony nitrogénnel elérni, hogy azt higgyék, tél van, és befúrják magukat az akvárium alján a homokba, hogy meregetés nélkül ki lehessen cserélni a vizet.
#párkapcsolat #tárca #hűség

Éveken át írtam tárcákat az ELLEman magazinnak, ez is onnan való. Itt az egész sorozat: http://gyorgydragoman.com/?tag=elleman

Egyszer

Presser Gábor: Egyszer

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.
Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.
Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél,
Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.
Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, egyszer kigombolhatnál.
Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...
Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.
Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...

Évzárásként

Házasemberként rájöttem, nem az érdemekről szól az egész, hanem arról, szereted-e annyira a párodat, hogy összekapd magad a kedvéért. Valamennyien megérdemeljük a boldogságot.

Jennifer Probst

Esti szép.

Áfra János:

Félreértések kicsiny tárháza
Azt akarom mondani, ha itt lennél, megnyugodnék,
de azt mondom, az állandó hiánytól zaklatott vagyok.
Azt akarod mondani, mellettem volnál, ha tehetnéd,
de csak azt mondod, nem lehetünk mindenhol, folyton együtt.
Azt akarom mondani, csak várom, hátha te is szeretnél,
de azt mondom, ha beéred kevesebbel, nem is vagyok fontos.
Azt akarod mondani, egyszer még a legfontosabb lehetnék,
de csak azt mondod, muszáj megőrizned önmagadat.
Azt akarom mondani, hogy egymásban többé válhatunk,
de azt mondom, ha nem egyként gondolsz ránk, nincs is értelme.
Azt akarod mondani, hogy majd idővel azzá leszünk,
de csak azt mondod, te már így is túlléptél a határaidon.
Azt akarom mondani, lazulj el, csináljuk kicsit másképp,
de azt mondom, én nem bírom tovább várni, hogy megérkezz.
Azt akarod mondani, legalább kicsit legyek még türelemmel,
de csak azt mondod, már eddig is túl sokat követeltem tőled.
Azt akarom mondani, jó, újra óvatos leszek a vágyaimmal,
de azt mondom, te már megint csak magadra gondolsz.
Azt akarod mondani, szinte bármit megtettél volna értem,
de csak azt mondod, az eddigieknél többet nem várhatok el.
Azt akarom mondani, csak a szeretet maradását várom,
de azt mondom, neked minden más fontosabb maradt nálam.
Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám,
de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég.
Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető,
de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég.


Forrás: Nő a tükörben2015. december 12., 21:08 ·

Ommmmm

Az ember úgy gondolja, hogy hosszú évek közös élményei, történései, a mindennapok szépségei és áldozatai, a tettekben megnyilvánult szeretet, ragaszkodás, a sokszor árral, barátokkal, akár a családdal szembeni úszás elég bizonyíték a másiknak, de legalábbis elegendő a múlt nem megtagadására...

Aztán rájössz, hogy ha valaki gyöketestől tépi ki a múltjából önmagát, felégetve mindent, ami az előző, és addig általa is tökéletesnek tartott életére emlékezteti, akkor hiába tudod, hogy te ki vagy, és hogy ő pont a valódi éned miatt szeretett, most épp ezeket nem hajlandó elismerni, elfogadni...

Már egyre ritkábban fáj az, ami történt.

De azt nem tudom elfogadni, hogy a múltat, azt, ami évekig jó és vágyott volt, azt miért kell most bemocskolni az elutasító, sértett viselkedéssel, az abszolút nem értelmes kommunikációval, miközben minden, ami most van, a másik által lett generálva...

Ebből néha ki kell rántsam magam.

Ezért sütök, horgolok, kötök.

Mert kikapcsol, feltölt.

A legközelebbiig...!

Hajnali relax

Az óraátállítással én annyit nyertem, hogy a szokásos hajnali 2-3 közötti ébredés és 4 utáni visszaalvás utáni ismételt ébredéskor még mindig van időm virrasztani, de már világosban. Így most, hogy még itthon vagyok-egészen holnapig  :-( ...-, horgolok.

Ma ők készültek.

És a végre 2 éve nem folytatott sálkezdemény is formát nyert, beláttam, azt a fonalat már többet nem tudom beszerezni.
Így a Kicsi kapott egy szettet.

A legközelebbiig...!

Végre

...van időm, mert a hétvége nem két napból áll, és nem megy el a mosok-főzök-takarítok-bevásárolok-vasalok-tanulunk kombóval.

Így készült süti, házi hamburger saját zsemlével, húspogácsával, és pár kézimunka is.

A legközelebbiig...

Tény

Mondhatnám, hogy szociológiai tanulmányúton jártam a cyber térben, de ez így nem igaz.

Azt viszont megállapítottam, hogy sok embernek sok minden nem jön össze.
A férfiaknak például férfiként élni.

És pont.

A legközelebbiig...

MCL

"Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell.
Ezen nem lehet segíteni.
És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok.
Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eridj ki az erdőre.
A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.
Lassan járj, urasan.
Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden.
Erdő, mező, folyó, hegy.
Megteheted, hiszen ember vagy.
Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen.
Nézd meg a virágokat.
Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris. Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül.
Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy."

Egy ideje én is...
És bár nem a fákat öleltem, de a végeredmény érzésben az volt.

Akartam.
Régóta.
Töretlenül.
Tegnap este megtörtént.
És eljutottam.

Állsz a tömegben, alapvetően ritmustisztelő embernek vallod magad- olyannyira tiszteled, hogy nem mersz rálépni-, és azt veszed észre, hogy mozog a lábad, ringatod a tested, majd csápolsz...
És amikor a klasszikus számuk alatt a szokásos "közönség közé séta" és kézfogások aktus jön az énekes által, és egyszercsak ott áll előtted, nézel, hogy te nem vagy olyan, meg egyébként is, mások sikítanak, dugdossák mindenkin át a kezüket, hogy velük is fogjon kezet, te meg inkább úgy teszel, hogy neked nincs is kezed, aztán meg átfut az agyadon, hogy add már oda, sose lesz talán még egy ilyen, és igen, ez megint egy "átléptem magamon" mozzanat volt, majd másnap reggel ezzel traktálod a 18 évesedet...bolond vagy? Talán. Boldog? Biztosan.
Ott voltunk, lazultunk, tetszett, köszönöm!

A legközelebbiig...!

Szembejöttek...

Esti szép.

Skobrák Máté: ha majd

te csak mész én meg csak
viszem utánad a hallgatásod

csak mész én meg
csak utánad

csak viszem és közben
arra gondolok
hogy a méltóságot
nem méterben mérik

s hogy ha majd
már nem foglak követni
biztos beszélni kezdesz

#skobrákmáté

FELHÍVTÁL

Húsz év telt el, azóta.
És ma felhívtál.
Csak úgy,
Mert eszedbe jutottam,
Mert kíváncsi voltál rám.
Mert meg akartad nyugtatni,
Azóta is háborgó lelkiismeretedet.
Én segítettem és nem bántottalak.
Azt adtam, amit hallani akartál.
Azt, hogy nem haragszom már.
Húsz év telt el, azóta.
És ma felhívtál.
Emlékeztél még rá,
Milyen is volt, amikor átvágtál.
Én segítettem és nem bántottalak.
Éreztem, jól estek a kedves szavak.
És bár felejteni nem tudok,
Bántani mégsem akartalak.
Ahogy nevetsz még egyszer,
Utoljára hallani, úgy akartalak.
Aztán bontottam a vonalat.
Végleg.

Vincent & Vincent – SZÖSSZENETEK

Mostanság

https://youtu.be/bLPm2RXikQ0

Házi feladat

Egy kedves és segítő ismerőstől házi feladatot kaptam.

Pontosabban kettőt.

Az egyik a "személyészlelés", a másik pedig kifejezetten rám vonatkozik.

Éjjel kutattam e végett magamban.
Az van, hogy jelen pillanatban egy bizonyos személy éppen arról győzködi saját hazugságai alátámasztásai végett az új környezetét és a mi régi, de mára már csak az ő családját, hogy én szabok akadályokat bizonyos személy és közte.

Járt az agyam, hogy miként tudom én ezt a hamis, talmi képet a valóság tükrében megmutatni az érintetteknek, akik bizonyára most engem illetnek azokkal a nem épp dícséretes jelzőkkel, amiket 9 éve egy másik asszony kapott tőlük.
Ott, akkor én is nagyon hittem, hogy minden úgy van, ahogy mondják, ahogy Ő mondja.

Mára rájöttem: az is hazugság volt, mint ahogy a jelen élete is az.
És már arra is rájöttem, hisz én adnám, vihetné, csak egy kérésemet kellene teljesítse 1,5 hónapja, hogy NEM KELL megfeleljek az ő és a "csapata" elvárásainak, és nem szükséges megvédenem az igazamat előttük.
Ők ismerik Őt, ahogy Ő is saját magát- néha okoz is ez neki lelkiismeretfurdalást, és ez ha nekik nem elég, akkor nincs mit tenni.

Az évek óta tartó családi viszályaik, nem beszéléseik minden szónál többet mondanak.

Ámíthatják magukat, egymást, hazudhatnak, ideig-óráig ez működik is.

Nekem már nincs ott szerepem.

Az én lelkem tiszta, anyaként, leendő exként, emberként.

Értékes vagyok, tiszta, szeretetre érdemes, őszinte és egyenes.
Olyan ember, akinek évtizedes barátságok kisérik útját, aki bárhová visszamehet, örömmel látják, akire másoknak is van igénye, akit barátok várnak magukhoz, akinek a családja tudja, stabil támaszuk bármiben.

ÉN már kezdek rendbejönni.
Még házi feladatok sora áll előttem, szerintem, de igyekezni fogok.

Köszönöm, Pótapu!

És egyébként is, jó úton járhatok, hisz egy hete a szerencse prominens képviselőjével kávézok minden reggel a konyhámban: új lakótársunk van egy pók személyében.  ;-)

A legközelebbiig...!

Running

Márta just finished a Runtastic run of 3,04 km in 19m 29s https://www.runtastic.com

Érdekesen alakult ez a futás nálam.

Januárban eldöntöttem, meglepem a születésnapjára egy fotósorozattal. Mert megérdemli, és hogy tudja, lássa, neki egy ilyen jó nő a társa.

Ezzel a saját komfortzónámat is át akartam lépni. Ezt is érte téve. 

Edzeni kezdtem.

Aztán tavasszal hozott egy döntést.
És a fotózás értelmét vesztette pár nappal az aktualitása előtt.

Azóta még többet mozgok.
Már futok is, egyre többet, egyre jobban.

Már nem Érte.
Miatta.

Hogy elhagyjam, kifussam magamból a fájdalmat, a megválaszolatlan kérdéseket, a befejezetlen véget.

A futás már nem fáj.
Az érzések még igen.

A legközelebbiig...!

Újratervezés

Márta just finished a Runtastic run of 2,99 km https://www.runtastic.com

Vasárnap este fél 8kor rájössz, hogy még annyi dolgod van, ezért gyorsan futsz egy kört, egy rövidet, mert még a Kicsi iskolakezdése rajtad is kifog, be kell még pakolnod...

A legközelebbiig...