A kép közepén egy babaarc...
Szerelmes fa
A legközelebbiig...!
2014. április 30., szerda
2014. április 29., kedd
Ismét
Vasárnap nem csináltam sem kötésben, sem horgolásban semmit, családi nap volt, édesnégyesben filmnézés, előtte pedig egy nagy séta sárkányeregetéssel.
A tegnapi napom viszont katasztrofális volt, már vasárnap este éreztem a szememben, hogy ismét jön a migrén.
A gond az volt, hogy elfelejtettünk gyógyszert venni, így nem volt mivel tompítanom.
Reggel még megcsináltam a Kicsinek a reggelit, de megkértem Férjemet, hogy Ő vigye ki az ovisbuszhoz.
Na, ez nem jött össze, mivel neki is fejfájása volt.
Így mindenki ágyban maradt.
Én speciel csak addig, amíg nem kívánkozott ki belőlem a migrén hatására a gyomrom tartalma.
Férjem megszánt, erőt vett magán és a fejfájásán, és hozott gyógyszert.
Búvárgyógyszer volt, mert csak lement, szétnézett, és már jött is vissza.
Nagylánynak üzentünk, hogy siessen a suliból-ami busszal, átszállással minimum 1,5 óra-, mert a Kicsire neki kell majd vigyáznia, amíg eldől, megmaradok-e vagy sem.
A gyógyszertáros néni a legnagyobb dózisú gyógyszert adta, így délután 4 körül már szinte jól éreztem magam-értsd: ödésmás szem, száj, remegő végtagok, felfúvódott has, és csak enyhe, tompa nyomás a fejben.
Egy fél szendvics felét sikerült is megennem, majd este 8 körül ismét éreztem, jön a fájdalom, de most elkaptam, és reggel újjászületve ébredtem.
Ma elintéztünk sok mindent, mert úgy tűnik, nálunk tényleg azt a mondást kell szem előtt tartani: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
Ki tudja, hogy a migrén miatt megint melyik napom megy el dolgavégezetlenül????
Most még megcsinálom itthon, ami tegnap elmaradt, aztán a lila kis ruhát tovább kötöm, a fehér sapkát is be kell fejeznem...
A legközelebbiig...!
A tegnapi napom viszont katasztrofális volt, már vasárnap este éreztem a szememben, hogy ismét jön a migrén.
A gond az volt, hogy elfelejtettünk gyógyszert venni, így nem volt mivel tompítanom.
Reggel még megcsináltam a Kicsinek a reggelit, de megkértem Férjemet, hogy Ő vigye ki az ovisbuszhoz.
Na, ez nem jött össze, mivel neki is fejfájása volt.
Így mindenki ágyban maradt.
Én speciel csak addig, amíg nem kívánkozott ki belőlem a migrén hatására a gyomrom tartalma.
Férjem megszánt, erőt vett magán és a fejfájásán, és hozott gyógyszert.
Búvárgyógyszer volt, mert csak lement, szétnézett, és már jött is vissza.
Nagylánynak üzentünk, hogy siessen a suliból-ami busszal, átszállással minimum 1,5 óra-, mert a Kicsire neki kell majd vigyáznia, amíg eldől, megmaradok-e vagy sem.
A gyógyszertáros néni a legnagyobb dózisú gyógyszert adta, így délután 4 körül már szinte jól éreztem magam-értsd: ödésmás szem, száj, remegő végtagok, felfúvódott has, és csak enyhe, tompa nyomás a fejben.
Egy fél szendvics felét sikerült is megennem, majd este 8 körül ismét éreztem, jön a fájdalom, de most elkaptam, és reggel újjászületve ébredtem.
Ma elintéztünk sok mindent, mert úgy tűnik, nálunk tényleg azt a mondást kell szem előtt tartani: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
Ki tudja, hogy a migrén miatt megint melyik napom megy el dolgavégezetlenül????
Most még megcsinálom itthon, ami tegnap elmaradt, aztán a lila kis ruhát tovább kötöm, a fehér sapkát is be kell fejeznem...
A legközelebbiig...!
2014. április 26., szombat
2014. április 25., péntek
2014. április 24., csütörtök
Finomság
Tegnap láttam Gabicsek blogjában egy nutellás palacsinta receptet, a tészta reszelt almával van, vanília öntettel kell egybesütni, nagyon kívánatos.
Mivel ma hal volt az ebéd rizzsel, medvehagymás-tejfölös-apróra vágott csemege uborkás salátával, engedélyeztem desszertet is.
Persze, hogy a magam kedvéért is!
Tényleg finom!
A legközelebbiig...!
2014. április 23., szerda
Húsvét-utó
Hát, nálunk nem járt a nyuszi, mert elkergette a róka.
Csütörtökön már migrénnel kezdtem a napot, majd estére én győztem.
Aztán szombat délutántól ismét ostrom következett, egészen kedd hajnalig.
Egyhuzamban.
Olyannyira, hogy hétfőn este már rókát kergettem a fajanszban...
Így kimaradt a sonka, a kalács, az újhagyma, a főtt tojás, a sütemények.
Esőnapot kell tartanom.
Viszont elkészültek a horgolmányok, reményeim szerint jók lesznek, bár két kalapnál a méret miatt félek, mert nekem nagynak tűnnek, habár a megadottak alapján készítettem.
Még készült kettő sapka, de balga módon nem örökítettem meg az utókornak.
Pedig tudom, nagy az érdeklődés...
Ma kertészkedés volt, szétültettem a paradicsomokat, elültettem az egyik mangó magot, az avokádóm pedig őrületes tempóban növekszik!
Állítólag Tom Sellecknek- Magnum sorozat- is avokádó ültetvénye van.
Valahogy Ő is elkezdte, nem igaz?
:-)
A legközelebbiig...!
Csütörtökön már migrénnel kezdtem a napot, majd estére én győztem.
Aztán szombat délutántól ismét ostrom következett, egészen kedd hajnalig.
Egyhuzamban.
Olyannyira, hogy hétfőn este már rókát kergettem a fajanszban...
Így kimaradt a sonka, a kalács, az újhagyma, a főtt tojás, a sütemények.
Esőnapot kell tartanom.
Viszont elkészültek a horgolmányok, reményeim szerint jók lesznek, bár két kalapnál a méret miatt félek, mert nekem nagynak tűnnek, habár a megadottak alapján készítettem.
Belőle kettő is készült, két méretben
Ő a kettes számú-végleges változat
Még készült kettő sapka, de balga módon nem örökítettem meg az utókornak.
Pedig tudom, nagy az érdeklődés...
Ma kertészkedés volt, szétültettem a paradicsomokat, elültettem az egyik mangó magot, az avokádóm pedig őrületes tempóban növekszik!
Állítólag Tom Sellecknek- Magnum sorozat- is avokádó ültetvénye van.
Valahogy Ő is elkezdte, nem igaz?
:-)
A legközelebbiig...!
2014. április 16., szerda
Időhiány
Vagyok, csak a betegem mellett még be kell fejeznem a megrendeléseket.
Még jó, hogy a palánta-gyerekeim és az egyéb növendékeim tudják a dolgukat.
2014. április 12., szombat
Birkanyáj
A Kicsi teljesen magáévá tette a húsvét által közvetített gondolatokat.
Közbenjárásával új állatparkunk van: egyre növekvő állományú ma született bárányaink vannak.
HIMLŐ formájában.
Reggel mutatja, van egy pöttye a csuklójánál.
Anya megpuszilja, könnyelműen legyint, tervezi a napot tovább.
Apa felkel rá 2 órára, gyerek hízeleg, dörgölőzik hozzá, apa szól anyának: pöttyös a gyerek.
Anya mondja, igen, a kezén egy...
Apa számol: kicsit több, és több helyen...
Anya szemléz, átgondol, dönt apával: irány az orvos.
Doktorunk bár van szombaton rendelése, mégis egy nem kívánt cetlivel fogadja a birkatürelmet nélkülöző családot: mától szabin vagyok, két hét múlva jövök!
Apa guglizik, hova tovább?
Kisváros lévén, marad a kórház, ha más nem, infót adnak a kihez menjenek kérdésre.
Portás hölgy telefon, várják őket az elsőn.
Odafent többen ugranak rájuk, segítőkészek, beterelik őket egy szobába, mondván, biztonságosabb.
Várakozás során anya felröhög: ők most karanténban vannak!
Nővér dokinénivel megjelenik, és finoman, de kiosztják apát anyával, hogy ez nem kórházi téma.
Végül adnak egy ügyeletes orvosi rendelő számot, ami alig 20 km-re van a lakhelyüktől.
Apa-akinek már munkába menet kellene lennie-telefonál, hátha az éteren keresztül letudhatják a rendelést.
Doktor néni kedves, lelkiismeretes, és ígéri, bár mindjárt lejár az ügyeleti ideje, de megvárja őket.
Apa, mivel akutt hypochindriában szenved, családilag utazik egyet, mert szerinte a gyerek egyre rosszabbul van.
Doktor néni kedves, fiatal, aranyos, lelkiismeretes, szimpatikus, és vannak magyar barátai, mi több, még a magyar nyelv elsajátításával is megpróbálkozott valaha-melyet megcsillant a "szívesen" szó elhangoztatásával, amikor a család megköszöni az ellátást.
Apa dönt: új háziorvosa lett a családnak.
A Kicsi bárányosból azóta átfestődött dalmata kutyává.
A legközelebbiig...!
2014. április 8., kedd
Lila 50 árnyalata
Na jó, ez nem az a bizonyos könyv.
Kész a kisruha-de újra fogom horgolni, hogy pörgősebb legyen.
A kis kalpag is elkészült.
A virágfal pedig lélegzetelállító.
Virágzik az áfonya
Nekem már az nagy felfedezés volt tavaly nyáron, hogy megismerkedhettem az áfonyával, lakóhelyén, és nem egy kereskedelmi egység polcán, dobozban találkoztam vele.
Kíváncsian vártam, hogy milyen az, amikor az áfonya virágzik.
A múlt héten már lehetett látni, hogy kezdenek a levelek előbújni a szárakon.
De nem gondoltam volna, hogy a tegnapi séta során már ezekkel találom magamat szembe:
A hosszúkás, kúpszerű a virág, de már sokan belőlük átváltottak bogyóvá...
Már csak az foglalkoztat, hogyha tavaly augusztusban szedtük az áfonyát, akkor az létezik, hogy 5 hónapig fog érni?
Vagy lesz másodvirágzás, és mi tavaly annak a gyümölcsét ettük?
Utána kell nézzek tudományos oldalakon.
Az avokádónk növekszik, kis peckes legényke!
A mangó projekt is jól alakul, sokkal gyorsabb, mint az avokádók, máris beindultak:
A paradicsomültetvényem pedig maga a Paradicsom!
Azt pedig, ahogy most is dalolnak a kismadarak, nagyon szeretném itt is továbbadni, mert annyira jót tesz az ember lelkének, de sajnos nem tudom megtenni!
A legközelebbiig...!
Kíváncsian vártam, hogy milyen az, amikor az áfonya virágzik.
A múlt héten már lehetett látni, hogy kezdenek a levelek előbújni a szárakon.
De nem gondoltam volna, hogy a tegnapi séta során már ezekkel találom magamat szembe:
A hosszúkás, kúpszerű a virág, de már sokan belőlük átváltottak bogyóvá...
Már csak az foglalkoztat, hogyha tavaly augusztusban szedtük az áfonyát, akkor az létezik, hogy 5 hónapig fog érni?
Vagy lesz másodvirágzás, és mi tavaly annak a gyümölcsét ettük?
Utána kell nézzek tudományos oldalakon.
Az avokádónk növekszik, kis peckes legényke!
A mangó projekt is jól alakul, sokkal gyorsabb, mint az avokádók, máris beindultak:
A paradicsomültetvényem pedig maga a Paradicsom!
Azt pedig, ahogy most is dalolnak a kismadarak, nagyon szeretném itt is továbbadni, mert annyira jót tesz az ember lelkének, de sajnos nem tudom megtenni!
A legközelebbiig...!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)