Birkanyáj

A Kicsi teljesen magáévá tette a húsvét által közvetített gondolatokat.
Közbenjárásával új állatparkunk van: egyre növekvő állományú ma született bárányaink vannak.
HIMLŐ formájában.

Reggel mutatja, van egy pöttye a csuklójánál.
Anya megpuszilja, könnyelműen legyint, tervezi a napot tovább.
Apa felkel rá 2 órára, gyerek hízeleg, dörgölőzik hozzá, apa szól anyának: pöttyös a gyerek.
Anya mondja, igen, a kezén egy...
Apa számol: kicsit több, és több helyen...
Anya szemléz, átgondol, dönt apával: irány az orvos.
Doktorunk bár van szombaton rendelése, mégis egy nem kívánt cetlivel fogadja a birkatürelmet nélkülöző családot: mától szabin vagyok, két hét múlva jövök!
Apa guglizik, hova tovább?
Kisváros lévén, marad a kórház, ha más nem, infót adnak a kihez menjenek kérdésre.
Portás hölgy telefon, várják őket az elsőn.
Odafent többen ugranak rájuk, segítőkészek, beterelik őket egy szobába, mondván, biztonságosabb.
Várakozás során anya felröhög: ők most karanténban vannak!
Nővér dokinénivel megjelenik, és finoman, de kiosztják apát anyával, hogy ez nem kórházi téma.
Végül adnak egy ügyeletes orvosi rendelő számot, ami alig 20 km-re van a lakhelyüktől.
Apa-akinek már munkába menet kellene lennie-telefonál, hátha az éteren keresztül letudhatják a rendelést.
Doktor néni kedves, lelkiismeretes, és ígéri, bár mindjárt lejár az ügyeleti ideje, de megvárja őket.
Apa, mivel akutt hypochindriában szenved, családilag utazik egyet, mert szerinte a gyerek egyre rosszabbul van.
Doktor néni kedves, fiatal, aranyos, lelkiismeretes, szimpatikus, és vannak magyar barátai, mi több, még a magyar nyelv elsajátításával is megpróbálkozott valaha-melyet megcsillant a "szívesen" szó elhangoztatásával, amikor a család megköszöni az ellátást.
Apa dönt: új háziorvosa lett a családnak.

A Kicsi bárányosból azóta átfestődött dalmata kutyává.

A legközelebbiig...!