Nos hát akkor

Már elő se merem keresni, mikor volt az a bejegyzésem, amelyikben megemlítettem, hogy lesz majd nekünk nem olyan sokára egy polcunk a kanapé fölé.

Végül is, ha földtörténeti léptékekkel mérjük az időt, akkor nagyon, iszonyatosan gyorsan lett meg.

Nem olyan, mint amiket a képeken mutogattam a Férjemnek, hogy inspirálódjon és meggyőződötté váljon, hanem igazán egyedi lett.

Már a múlt héten lebeszélte a közeli fatelep vezetőjével, hogy szeretne venni egy kb. 2,5 méteres, polcformátumra hasított fadarabot, melyet a Főnök 2,- euróra értékelt fel.

Tegnap elmentünk, hogy akkor vinnénk, ahogy megbeszéltük, engedélyt kaptunk válogatni, nézelődni.

Nem telt el két perc, Férjem máris faipari szakmunkássá vált, ugyanis amíg vártunka főnöki jóváhagyásra, az épp rakodással foglalatoskodó Főnöknek sikerült a rosszul rögzített nemtudomhogyminekhívják miatt kiborítania egy adag fát.

Férjem, mint az úttörőnemzetség utolsó képviselője, azonnal ott termett, és segített.

Ennek eredményeként a nem éppen borsos árat sem kellett kifizetnünk a kiszemelt polc-alapanyagért, hiszen megdolgozott érte.

Jó, én is odatettem magamat, mert az egyébként elég morózus Főnökre amikor csak rám nézett, akkorákat mosolyogtam! Hát még amikor mondta, hogy vigyük, gratis!

:-)

Itthon Házibácsink adott elektromos kézi csiszolót a Férjemnek, így sokkal gyorsabb és hatékonyabb volt a munka, aminek az eredménye:

Az étkező sarok is alakul:

Tegnap nagyon finom szendvicset ettünk. Nem volt megterhelő a gyomornak, de mégis olyan ízorgia volt benne!
Az alapja tökmagos, barna, lapos kenyér volt, megtöltve sonka-tojás-reszelt répa-mustár-saláta rakománnyal.
A tetejére meg sajt volt sütve.
A tökmagos kenyéren olybá felbuzdultam, hogy vettem is magot, és ma reggel sütöttem egy kenyeret.
Este már csak egy dagasztás nélküli kenyérre futotta, annyi variációval, hogy kevertem bele barna kenyérhez való lisztet, valamint az említett tökmagot.
Reggel pedig rátaláltam @mági - @szeretetrehangoltan blogjában a réteges tökmagos pogácsára...elgondolkoztatott...

Tegnapelőtt este horgoltam egy sapkát, ami a kenyér mögött látszódik, ezerszer próbáltam lefotózni, de annyira nem adja vissza a színét a fénykép.
Pedig hihetetlenül gyönyörű színű.
A leveleket a Kicsi kérte, így kapta...

Most délelőtt szedtünk a kertből medvehagymát, még kitalálom mi lesz belőle, ezer dolog van a fejemben.
Az egyik idős szomszéd nénitől kaptam két ág babért, saját termesztése, látta, hogy szedjük a Kicsivel a medvehagymát, mondta, hogy Ő is szokta, pestót szokott belőle csinálni, ehhez adta a babért.
Aranyos volt, mert tudta magyarul is a nevét.

Zárásképpen legyen itt a Kicsi mai aranyköpése:

"Három percet késik a HOMOKÓRA!"

A legközelebbiig...!