2014. május 31., szombat

Csak mert szép

DIY - Férj

Az úgy volt, hogy én kedvet kaptam a fehér bútorokhoz. Ehhez használtan vettünk olcsón komódokat, asztalt.
De közbejött a tél, megfelelő hely hiánya miatt a festés elmaradt, illetve csak kis dolgokra korlátozódott.
Aztán a héten sikerült 3 óriás ládát vennünk.
(a történet olyan "mi-s": régóta kerestük a megfelelő ládákat, egyet a hálóba, az ágyneműknek, plédeknek, egyet meg a nappaliba, asztalnak.
Végre a Férjem talált egy hirdetést, 3 láda 1 áráért, "nézdanyafelhívommegyünk", elmentünk,  eladó borzasztó kedves,  majd még borzasztóbban kétségbeesett,  hogy hol az utánfutónk?! Á,  nem kell az nekünk! Majd miután megmutatta a ládákat,  kicsit mi is elgondolkoztunk.
Egy befért hátra, az üléseket gondosan kivettük még otthon. Egyet meg lazán feltettünk az eladó segítségével a tetőre. A gumipókokból kevesebb volt, mint a készletünk, mert a múltkor Férjem egy házaspárt kisegített az Ikeánál.
Ami nálunk maradt,  abból egy elszakadt, ahogy a ládát rögzítettük.
Én egész úton figyeltem,  hogy lejtőn le mikor látom meg az autó elején a ládát,  emelkedőn felfelé pedig,  hogy mikor hagyjuk el???
Azért útközben megkérdeztem,  nem voltak a méretek feltüntetve?
Hirdetés megnéz: khm...
Persze,  hogy ott volt: 2 db 110x70x70, 1 db 125x70x70 cm...)
Férjem másnap lecsiszolta,  lekezelte, javította,  lefestette.
Az egyik azóta a hálónkba került,  máris tele van pakolva.
A másik ideiglenes helyén figyel.

Tegnap az egyik komód is átváltozáson esett át.
Szintén Férjem által, aki úgy látszik,  elorozta a hobbimat.
A fiókok fehérek lettek,  a teteje sötétbarnára lesz pácolva.

Így momentán én csak horgolok, kötök, hímezek...

A legközelebbiig...!

2014. május 28., szerda

Öröm

Nagylány kicsi korától úszott, már az első versenyén érmet szerzett, és ez folytatódott az évek során.
Egerszegi Krisztina volt a példaképe, rótta a hosszakat hajnali 5,35-kor heti 3x,  és minden délután hétköznap.
Kezdetben a hatúszás ment neki nagyon jól, majd amikor a pillangót is megtanulta, azt szerette a legjobban, és persze, hogy abban remekelt a legtöbbször.
Aztán az edzője közölte egy nem éppen emelkedett, és pedagógiailag toppon lévő pillanatában a csapatával, hogy ne gondolják, hogy bármelyikükből lesz valaha is Egerszegi...
A gyermekben akkor megtört valami, érthető módon.
Kaptunk egy lehetőséget, Pesten egy válogatott edző megnézte.
A tény, hogy esetleg jó szereplés esetén fel kell költözni, meg kell válni a jelenlegi úszótársaktól, barátnőktől, nagyszülőktől -pszichésen úgy bestresszelte magát a lányom, hogy már 39 fokos lázzal kelt fel. Hajnalban már gyógyszereztem, ennek ellenére azt mondta, menjünk fel.
Lázasan leúszta amit kellett, az edző mondhatni, hogy el volt ájulva.
Megkérdezte a lánykámat, mi a célja, mire ő közölte, az Olimpia!
Az edző annyit mondott, járjon hozzá, mert benne van a gyerekben az olimpia...
Mi borzasztó büszkék voltunk, a lányom meg letört.
Nem akart Pesten élni.
Hagytunk neki időt átgondolni, és végül elfogadtuk a döntését.
Maradtunk otthon.
Viszont évről - évre csökkent a lelkesedése.
Igaz,  3x megyei bajnok volt, de 14 évesen végleg abbahagyta az úszást.

Majd kajakozott, de nem a korosztályával volt beosztva,  így nem folytatta.

Vívni kezdett, diákolompiai aranyat szerzett.

Tavalyi költözésünknél az ő kérése is szempont volt, olyan helyre menjünk, ahol tud kajakozni.

Szeptemberben elkezdte, most vasárnap volt az első versenye : 2 km távolság, bronzérem!

Büszkék vagyunk rád!

A legközelebbiig...!