Hangolódás

Tegnap, ahogy hazajött a Kicsi az oviból, megbeszéltünk, hogy feldíszítjük a lakást, ha már ilyen vészesen közeledik az Adventi időszak.

Még nem teljes a kép, de már kezd alakulni a lelkünkben is a hangulat a látványtól.

A bejárati ajtó díszét most nem bonyolítottam túl, lehet, még fog alakulni.

Készítettem egy mennyezetről lelógó koszorút, amiről hópelyhek hullanak alá, de meg kell várnom a Férjemet, hogy a megfelelő helyre felhelyezze.

És, készítettem két adventi koszorút is.

Az egyikhez szükség volt: kaspóra, gyertyákra, gömbökre, tojástartóra, amennyiben nem áll rendelkezésünkre ikebana alap, mohára, fakéregre, tobozra és fahéj rúdra.
Az összeállítás nem bonyolult, kézügyességet sem nagyon igényel, talán a tojástartó méretre szabása és a gyertyák helyének kilyukasztása.
A többi ízlés, hangulat kérdése.
Ez egy kicsit színesebb, csillogóbb, az étkező asztalunk dísze.

A másik, személyes kedvencem anyagszükséglete: fa téglalap alakú tálca, tuja ágak, ducibb gyertyák, kötöző zsineg, mogyoró, fahéj rúd, parafa dugó, snitzer, csillám filc, vagy ahogy nálam történt, megfelelő színű körömlakk.
Ami kicsit bonyolultabb ebben a koszorú készítésben, hogy a parafadugót a snitzer segítségével vékony karikákra szeleteljük, kötőtűvel kilyukasztjuk, a spárgát átvezetjük rajta, majd felkötözzük a gyertyákra.
Előtte megszámozzuk őket, én ezüst és fekete körömlakkokkal tettem.

Kezdek elégedett lenni a lakás képét tekintve.

A legközelebbiig...!

Tél

Sajnos, tényleg egyre hidegebb van.
És nem tetszik.

Gondoltam, becsempészek egy kis tavaszt a nappalinkba, valahol van jázmin hagymám,  kettő. Mohával, gyöngyökkel, üveg vázába, úgy, hogy a gyökerei látszódjanak...
De, valószínűleg a koromnak tudható be, nem emlékszem pontosan, hogy hol is vannak?
A kertészkedős ládánkban nem találom, bár van valami halvány emlékem arról, hogy elültettem a barka fa alá...
Kapargattam, de nincsenek...

Másik ötletem, hogy szedek a kertünk végében kezdődő valamelyik erdőben vékony kis fenyőágat, vagy esetleg gyökerestől lenne a legjobb egy kis facsemete, vázába állítva.

De olyan hideg van, hogy még ahhoz sincs kedvem, hogy a pince részlegbe kimenjek a karácsonyi lakásdíszekért.

Mert hogy még adventi koszorúnk sincs, holott a gyertyákat már szeptemberben megvettem hozzá.

Az van, hogy ötletek tömege van a fejemben, és nincs annyi asztalunk, komódunk, ahová ki tudnám tenni.

Az időhiányról ne is beszéljek.

Tegnap az egyik Facebook csoportban közzé tették, hogy 50 db sapkára adtak le igényt Karácsonyra, kemoterápiás kezelésben részt vevők számára.
Mivel a hazajuttatás részemről logisztikai szervezést igényel, így most az egyéb teendőim mellett még két sapkát is be kell (illetve be akarok) iktatnom.

És egy kis tipp, ha maradt otthon krumplipüré: liszttel, tojással össze kell állítani, és már kész is a krokett vagy krumplis fánk tésztája. Én tegnap csillag kiszúróval formáztam meg. Hallal ettük, szerencsére a Kicsi nagy hal rajongó.
Férjem is itthon volt, végre volt egy kellemes, családozós napunk.

És pár kép a hétvégi projektekről.

A legközelebbiig...!

Evolúció a'la Márti

Kellene már hangolódni a télre, lecserélni a tököket a lakás dekorációk közül.

Többször futottam bele az utóbbi időben a rénszarvasok egyik aranyos ábrázolásába, így égi jelnek vettem, gondoltam, ez csak azért lehet, mert már én is alkalmas és képes vagyok őket megvalósítani az adott formában.

Hetek óta nem vagyok lelkes, elszánt és motivált.
Ma megláttam a Férjem egyik ingjét, amit kapott, de nem tetszett neki.
A színe pont rénszarvasos.
Így délután a Lányok közbenjárásával nekiálltam, és rénszarvas gyártásba kezdtem.

Nagylánynak megmutattam, hogy mit szeretnék.
Ő nagyon jól rajzol, így kartonra készített nekem egy sablont.

A Kicsi mindenhez lelkesen szurkolt a teljes gyártási folyamat során.

Aztán kiszabtam a szarvasokat, és összevarrtam a prototípust.
Amikor a kifordításhoz jutottam, már éreztem, ez nem jön össze... Inkább hasonlított egy amőbához, mint szarvashoz.
Aztán gondoltam, na, majd ha kitömöm, akkor biztos jobb lesz!
Hááát!
A feléig jutottam, és úgy elfogott a röhögőgörcs, hogy 5 percig abba se tudtam hagyni.
Megjegyzem, az elmúlt időszak feszültségei, fájdalmai, szorongásai is hangot kaptak ebben a röhögőgörcsben, de őszintén mondom, jót tett!

Mivel a rénszarvas csordám 4 kiszabott egyedből állt, így nekifogtam a 2.0-ás verziónak.
Meglepő módon már emlős, mondhatni patás állatra kezdett hasonlítani.

Hármaskára azt mondanám, hogy kissé barkásra sikeredett agancsilag, vad(ász) ismeretekkel rendelkezők tudják mire gondolok.

De Négyeske!!!!!
Nos, ő már megérdemli, hogy ne is becézzük, ugyanis jelen helyzetben ő a Vezérhím, a Legek Legje! Csodaszarvas, a terület tejhatalmú ura, az egyedfennmaradás egyetlen biztosítéka!

Ugyanis ha ránézek, szinte elhiszem, hogy tudok rénszarvast is varrni, nem csak réMszarvast!

Úgyhogy, a végén még tényleg lesz egy egész csordánk...

Ugyanilyen alkotás gondolatával foglalkozóknak és a hozzáértés ilyen fokán állóknak egy tipp: ha az anyag szép, már fél siker, és hihetetlenül sokat javít a kész terméken egy-egy jól megválasztott szalag a Réni nyakába! ;-)

A legközelebbiig...!

Egy kis érdekesség feleségeknek férjekhez

http://family.hu/2014/11/amit-ferjed-vegre-elmond-neked/

Szavak, vágyak

Amikor az első kislányommal eljött az idő, hogy visszamenjek dolgozni (17 lesz) , nem azt az osztályt választottam visszatérésem helyszínéül, mint ahonnan elmentem Gyed-re.
Ennek egyetlen oka az volt, hogy bár imádtam a munkámat, azt nem tartottam egy gyerek- és családbarát munkahelynek.
Legyen elég annyi, hogy bár viccesen hangzik, de az esküvőm előtti csütörtökön este 10 órakor úgy kéredzkedtem el, hogy pihennék pénteken, a szombati nagy napra.
Így elkerültem egy új munkakörbe, új kollégák közé, de a régi irodámba, mert átszervezések, költözések folyamatosan voltak.
A Főnökasszonyom, akit talán sosem hívtam így, borzasztó kedvesen fogadott. Ismertem, illetve tudtam, hogy ki Ő, de nem volt köztünk előtte munka- vagy egyéb mélyebb kapcsolat, így nem tudtam, mire számítsak.
Rövid időn belül befogadtak, én imádtam dolgozni járni, nem volt mesterségesen, a főnök által gerjesztett feszültség, idegeskedés, és mégis minden ment a maga útján, tette és tudta mindenki a dolgát, és még arra is volt időnk, hogy ne csak felületesen ismerjük meg egymást.
Egy kisgyerekes anyukának mondhatni, hogy ideális volt.
Aztán, ahogy az lenni szokott, ahogy az Élet ad, úgy vesz is el.
A munkahelyemen minden rendben volt, mind anyagilag, mind erkölcsileg megvolt a megbecsülés, azonban otthon egyre több gond jött elő, amiken kezdetben ezért, vagy azért az ember túllendül.

Egy mélyebb időszakomban "Mami"- mert inkább maminak tartottuk és hívtuk a kolléganőmmel, mint a klasszikus főnökasszonynak, bár minden tiszteletünk az Övé volt-, ment haza a családjához (a volt anyósához pontosan, több év válás után is a család ragaszkodott hozzá, ahogy ő is hozzájuk...) a Dunántúlra, és megkérdezte, mit hozzon?

Én kértem: békességet, egészséget és boldogságot...

Amikor visszajött, hozta őket.

Azóta mindig velem vannak, nálam vannak, és amikor egyre sűrűbben téved rájuk a szemem, idővel kiderül, nagy szükség van rájuk...

A legközelebbiig...!

Nem gasztroblog

Tegnapról maradt egy fél sült tökünk, és mivel senki nem rabolt rá, így újrahasznosítottam.
Kidobni nagy vétek lett volna, levesnek nem kívántuk, így gondoltam, legyen belőle sütemény.

A recept forrása már feledésbe merült részemről, ezért elnézést kérek az eredeti közzé tevőjétől.

Mivel finom, és nem szokványos, így leírom, hátha más is kedvet kap hozzá:

30 dkg liszt
26 dkg cukor
3 tojás
1 sütőpor
25 dkg sütőtök
kis fahéj

A tojásokat a cukorral habosra kell keverni, hozzáadni a többi összetevőt, és kivajazott, kilisztezett formába önteni.
180 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc kell neki.

Én tettem bele holland kakaót, és eredetileg nyers, reszelt tök kellene bele, a miénk sült volt.

A gyerekeknek nagyon ízlik, ennél több pedig nekem nem kell.

A legközelebbiig...!

Fizikálisan

...vagyok, de az írásra most még nincs időm, kedvem, módom, indíttatásom...

A legközelebbiig...!