Hogy mit?
Pólófonalat készítettem itthon.
Habár a Férjem megpróbált megóvni, vagyis nem engem, hanem az alapanyagot.
Alapvetően nem is érti, hogy miért van ilyen fonalra szükség.
És egyébként is, ez nem is fonal.
Szóval, volt egy hálóingem, amit azt hiszem, az első szülésemkor vettem... Szerintem akkor se volt rajtam.
Most magamhoz mértem, én nem is értem...
Nem voltam az a nagyon meghízott kismama, de most ahogy magamhoz mértem, legalább 20 cm-rel szélesebb, mint a vállam.
Nagy volt a hasam, a melleim a Mizo tej konkurenciája voltak, na de akkor is?!?
Férjem még utolsó mentsvárként feldobta, miért nem adom oda valakinek...?
Végül felszabdaltam az útmutatónak megfelelően... Aztán kiderült, hogy mégse úgy... Vagy lehet, mégis, csak nem láttam át kellően a dolgot?
Mindenesetre egy gombóc elkészült, és lesz még folytatás!
Sütöttem Lusta Asszony Rétesét, kicsit más lett, mint a prototípus, de azért az íze ott van.
Mellesleg nem csodálkozom azon, hogy nem teljesen jól sikerült, elnézve az elmúlt pár napomat...
Vettünk bort. Nem sűrűn szoktunk, sőt, igen ritkán.
Magam egyébként se vagyok nagy alkohol fogyasztó, inkább más kémiai befolyásoltságra esküszöm, mint például a heti 1-2-szeri migrénre beszedett jó kis lórúgásaim.
Ha bort iszok, kizárólag otthon teszem, mert van egy bizarr perverzióm, szinte minden fajta borba teszek két (három) kávéskanál cukrot.
Ez az én borértő, borvidékről származó Férjem számára igen megalázó és felér egy szentségtöréssel.
Na, szóval precízen és igen átgondolatlan (konkrétan egy érme feldobásával) eldöntöttük, hogy veszünk egy chilei bort.
A pénztárnál, fizetés után az alkohol látványától máris remegő kézzel nyúltam a borért, és le is vertem. De röptében még vagy 6x elkaptam, mikor végül a földre leért... És vagy 10 tizedmásodpercig úgy tűnt, hogy nem tört el... Aztán széttdurrant... Azóta abban a boltban nem vásárolunk... Pedig kaptunk egy másik palackkal... És, hej, de szép lilára színezte az az egy pohár is a számat, nyelvemet, fogamat!
Szombat este karamellás popcornt csináltam, én imádom, és már a Kicsi is.
Annyira ügyes voltam, hogy a kézfejemre ugrott egy karamellás kukorica, kicsit rá is égett, mára szerencsére már a hólyag kidurrant, és hegesedik...
Ma, a fonal gyártása során az olló állt bele a lábfejembe, még jó, hogy csontot ért, így lepattant...
Remélem, ennyi...
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése