...volt az esténk, felmentünk a kedvenc Szomszéd Néninkhez, borozgatni, beszélgetni.
Van 5 cicája, név szerint számomra megjegyezhetetlenek: Momo, Bianchini,...és immáron 5 perce itt ülök és gondolkodok a többi néven.
A macsekok sokkal okosabbak nálam, simán hallgatnak arra a felszólításra, hogy: "nem, ez nem a te ennivalód, de mindjárt hozom azt is! ", és macsek megáll, kopogó szemmel, de kívárja, amíg az ő tányérja is telepakolódik.
A Kicsi Momóval került barátságba, mivel Őkelme perzsa ősökkel és szerintem a méreteit tekintve elefánt felmenőkkel is rendelkezik, tehát jó nagy és szőrös és lehet gyúrni, mert nagyon nyugodt.
Viszont van Anyamacsek, nevét ne kérdezd, ő egy kissé háklis, így megtörténik néha, hogy karmol. Kicsi egyik ujja meg is lett általa jelölve, ez totális döbbenetet és elefántkönnycseppeket eredményezett. Távoltartási végzés benyújtva, olyannyira, hogy amikor a Kicsi éhes lett, Óma főzött neki egy gyors, de semmiesetre sem mű levest (bio boltban vásárolt alapanyagokból), akkor nekem is az asztalhoz kellett ülnöm, mint élő demarkációs vonal funkcionáltam. Anyamacsek az egyik székes feküdt, totális fenyegető pózban: csukott szem, lassan hinbált farok...
Eljövetelkor a Kicsi kapott egy primulát, mert üres kézzel gyereket nem engedünk el...
Ja, és lekötöttem Óma sáljának utolsó sorát, mert a Drága mondta, hogy Ő már nem tudja, hogyan kell. Tanulta régen az iskolában, de nem emlékszik.
Azért tudni kell, hogy egy 70 éves, szemüveges néniről van szó, aki mivel nem tudta befejezni, így kötött egy kb. 2 méter hosszú sálat 2,5 kötőtűvel!!! Nos, én 5-6-7-es tűkkel szeretek kötni. Minden elismerésem az övé, mert gyönyörűen kötött, precízen, igazán minőségit.
Mutatott képeket az életéről, kisgyermek korától egészen végig a munkás évein át. Idegenvezető volt, hát, alig tudnék felsorolni országot, ahol nem járt.
És micsoda férfiak udvaroltak neki!
Az egyik tiszta Omar Sharif volt! ;-)
Később, itthon töltöttem le pár képet, transzferálás végett.
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése