Minden tekintetben.
De ez most arról szól, hogy kértek tőlem egy poncsót, ami végre elkészült, bár még a végleges formáját nem biztos, hogy el is nyerte.
Én kissé hosszúnak találom, bár G magasabb, mint én, és gyakorlott poncsóhordó, de majd a másik poncsójában küld egy fotót, viszonyításképpen.
Márhogy, nem a fénykép lesz a másik poncsóban, hanem G.
Szóval, lehet, még egy bontás előttem áll, de szerencsére a 40 fok (+/- 10 fok) nem igényli mostanában ezt a fajta ruhadarabot.
És készült hozzá egy kézmelegítő is, illetve kettő, mert G-nek is két keze van.
Gondoltam, egy laza 1.600 km-es úton majd csak elbíbelődök vele, de a hajnali fél 4-es indulás után reggel 8-kor már nem volt mit csinálnom.
Így viszont vezetnem kellett, amit azért annyira nem akartam.
Valahogy éreztem én, és ez be is igazolódott, amikor egy útfelújítási szakaszon Férj arra ébredt, hogy a belső sávban, kötelező 80 km/h mellett egy osztrák terepjárós fiatalember elvitte a bal visszapillantónkat, aminek elég éles hangja volt.
Magam gyenge sokkot kaptam, Férj meg vérszemet, hogy most akkor, de azonnal kövessem a galád sógort!
Őszintén szólva, mást se tudtam tenni, a belső sávnál betonelválasztó, a külső sávnál az erdő... Szóval, csak mögötte tudtam haladni.
Mire találtunk egy lehajtót, addigra már lenyugodtunk.
Úgyhogy hagytuk az útjára menni, mert előttünk is állt még egy kevés út.
És körülbelül a hatodik verzióban formát ölt végre a nyeremény fonalam, amihez persze kaptam többet is a Férjemtől.
A nyeremény fonal túl rózsaszín, de mivel én vagyok a keresztanya, így evidens, hogy nem cseréltem le.
A többi fonal? Nos vagy kendő lesz (kb. 5 minta van, amit most azonnal megkötnék), de lehet, hogy kardigán lesz a Kicsinek.
A legközelebbiig...!
Ui: nem, nem vagyok ennyire nyakigláb, a képszerkesztő program szerint kellene csak ilyen gizdának lennem. De sajnos ennyire nem vagyok.
