Nem, nem vagyok teljesen anti a biológia és ezen belül is a vízi világ élőlényeit tekintve.
De a délutáni sétánk során a már szokásos gombás képeink mellett sikerült nagyon érdekes képeket is készíteni.
A "lények", mintha valami óceán mélyéről jöttek volna...
Engem mindenesetre lenyűgöztek.
A legközelebbiig...!
Tegnap a Férjem készített pár fa gombot.
Célszerszámok híján a végeredményt még jobban értékelem, mint amennyire egyébként is boldog lennék attól, hogy a kérésemre, és az én elképzelésemnek megfelelően csinálta őket.
És ha már elkészültek, akkor megterveztem és lefotóztam a kézimunka oldalam profilfotóját.
Már tervben van a ruhára varrható címkék kinézete is, hamarosan megvalósulnak.
Tegnap kedves Szomszéd Nénink is átjött hozzánk, szeretünk vele beszélgetni.
Világot járt, de mégis a földön maradt, pedig kevés ország van, ahol ne élt vagy utazott volna át.
Lehet vele politikáról, a múltról beszélgetni, de rengeteg ismerettel rendelkezik a természetről, akár gyógynövények, akár gombák, fák, bármi a téma.
Nekünk ráadásul nagyon jó nyelvlecke, amellett, hogy eredeti előadásmódja egyébként is nagyon élvezetes.
A múlt hétvégén ciabatta sütéskor jött át, hozott háromféle helyi, háznál sült parasztkenyeret, mindig gondol ránk, így másfelet nálunk is hagyott.
Persze, én adtam neki a ciabattaból, hát tegnap többször is felemlegette, azt mondta, finomabb, mint amit a pékségben lehet venni!
Nekem ez nagy dícséret, főképp, hogy sokáig élt Olaszországban, barátnői a mai napig ott élnek, sűrűn jár vissza, tehát van összehasonlítási alapja.
Tegnap kenyér helyett csokoládéval és a Kicsinek egy könyvvel állított be.
Persze, mi is mindig meglepjük valamivel, mert kölcsönös közöttünk az adok-kapok.
Gomba, amit Ő vagy mi találunk, lekvár, amit én főztem be, sütemények, pékáruk, házi sajtok, stb.
A horgolt tököcskéknek nagyon örült például.
Közben elkészült egy újabb sál is.
A legközelebbiig...!
Napok óta valami könnyű, zöldséges ételre vágytunk.
Tegnap rátaláltam.
Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Recept itt:
http://www.izbolygo.hu/shakshuka-paradicsomos-olivas-egytal-tojassal/
A legközelebbiig...!
A Bermuda-háromszög itt van nálunk!
Ez a sejtésem már többször beigazolódni látszott, úgy mint fél pár zoknik, édességek, frissen sült kiflik, ragasztók, tollak, stb...de hogy már a képek is eltűnnek a blogból!?
Van egy tippem, szerintem ha utána járok, megvilágosodok!
A legközelebbiig...!
Kezdek átmenni valami időjárásjelentésért felelős blogba.
De ha egyszer annyira meg tudja határozni az ember hangulatát az idő!
Tegnap délután végre sikerült egy nagyot sétálni, már a Férjem is elég erős volt hozzá.
És milyen remek, ha az ember lányának van egy kisebb gyermeke is!
Anyát simán lehet a falu határában bohóccá varázsolni, legalábbis a külső szemlélő számára.
Futni a réten, közben nagyokat sikongatni, ijesztő hangot kiadva a Kicsit kergetni, indián szökdelésben közlekedni, majd átváltani törpejárásra, hogy utána ismét fogócskázhass és apával a "Bújj, bújj zöldágot" énekelve végigvonulni a falun...
Olyannyira bejött ez a program a Kicsinek, hogy ma reggel az ovis buszra várva is aranykapuztunk, de jelen esetben az lábaim között bújt át... :-)
De ne gondoljuk, hogy az élet csak jó és szép!
Hogy tudjuk, mi a valóság, ezért néha kapunk rossz híreket (beteg barátnő), vagy kopogtat a múlt, mert vannak emberek, akik nem tudják a múltat feledni, és évek hosszú sora alatt önmagukban táplálják a tüzet, vélt vagy valós sérelmeik miatt. És néha, ezeket a dolgokat ki- vagy átszínezik, annak megfelelően, hogy nekik mi a tetszetős.
Pedig, a múltnak csak egy jelentősége és erénye van: hogy elmúlt...
Viszont, kötöttem egy lila pulóvert, ami célba ért, és annyira örülök, hogy tetszik a megrendelőjének!
Valamint, horgoltam egy újabb hópelyhet, a mintája nagyon tetszik, a fonal, amiből készült, szintén, de hogy nem horgolásra van tervezve, az biztos!
Bambusz tartalmú, a szálak nagyon vékonyak, és folyton lemaradt egy-egy...de akkor is megcsináltam! ;-)
És készülnek a többi kívánságok is!
A legközelebbiig...!
Reggel még nagyszerű napsütés volt.
Ahogy kiteregettem a ruhákat, és nekiálltam sütni, főzni, persze, hogy elkezdett esni az eső.
Tudta, hogy nem tudom szemmel tartani.
Este elkészült az egyik kívánság-sapka.
Hozzáfogtam a következőhöz, de nem olyan, mint az elképzelésem, így ki kell találnom, miként csináljam tovább.
Viszont hajnalban arra ébredtem, hogy feltétlenül készítenem kell egy magyal ágat...tudom, még több, mint 90 nap van Karácsonyig...
Férjem valami pudingosra vágyott, így sütöttem képviselő fánkot.
Az egyik szív-re sikeredett...
Angyali jel... ;-)
A legközelebbiig...!
...minden más körülmény vagy személy végez...
Hát, elég naiv elképzelés volt a részemről azt gondolni, hogy a hurráhajráegyedülvagyok miatt majd úgy haladok a saját dolgaimmal, mint az a bizonyos motolla!
Hajnalban nem kellett az ébresztőt várnom, mert a Férjemtől érkezett üzenet hangjára ébredtem.
Majd egész nap chateléssel telt az idő, mivel szegénykémnek hol a fájdalom miatt, hol az egyedüllét érzése miatt volt szüksége rám.
És úgy kötni, hogy minimum egy ujjad mindig a billentyűzeten van, elég nehézkes.
Tegnap végre hazahoztam, eszik, alszik...tiszta nosztalgia, habár őt nem a csecsemős nővérek adták ki...
Viszont valamit újra bootoltak benne, mert végigült velem egy 8 részből álló, általa csak romantikusnak minősített tévéfilmsorozatot, és már az újabb részeket követeli.
Tavaly nagyon kevés sütőtököt ettünk, ezért tegnap lecsaptam az akciós tökre, ma krémleves volt az ebéd, és szilvás gombóc, házilag készítve.
Egyik barátnőm az utcájukban minden évben az általa összeverbuvált kis közösséggel iszonyat hangulatos Halloween partyt szokott szervezni, néha gyűjtök neki ötleteket, és annyira bennem él most ez, hogy alig vártam, hogy végre levest készíthessek. Nálunk a Halloween ebben ki is merül... :-)
A fejem mostanában is elég sokat fáj, habár kaptam egy igen jó gyógyszert, 6 szemes, mindenféle hosszú "kérdezzemeggyógyszerészétstb" papírral, hát, azt hiszem, egymagam el fogom tartani a gyártót...
Ja, doktor bácsim felírt 6 alkalmas masszőr általi bántalmazást is az izmaim ellen, de még nem tudtam magam rávenni.
Szomorúan kellett megállapítanunk, hogy a bőséges gombaterméssel egyenes arányban csökkent az áfonya termés mennyisége.
Így marad a szeder lekvár formájában történő tartósítása.
Horgoltam két hópelyhet.
Illetve, egy és háromnegyedet.
Gondoltam este, majd másnap befejezem.
Történt azonban, hogy a Kislányom úgy érezte, égető szüksége van egy újabb, a már egy napos, és ezáltal eléggé használt anya által gyártott íjra.
És okos, leleményes gyerek lévén fogta, és az anyától ellesett dolgokat hasznosítva készített egy másik íjat!
És honnan vett volna fonalat, madzagot, ha nem anya kézimunka kosarából!?!?
Annak is abból a gombolyagából, aminek a végén egy részben elkészült hópihe fityegett.
Mert ha anyának jó volt, és bevált, akkor tuti, neki is jó lesz!
Hát szabad ezt a gondolkodást kritizálni?!?
Nem volt őszinte a mosolyom, amikor megláttam a tett színhelyét...
A legközelebbiig...!
A mai nap Férjem életének egy nehezebb napja volt.
Sokáig készült, készültünk rá, de csak lélekben, mert egyikünk sem tudta, mire kell készülni.
Túl van rajta, de a hírek szerint a következő napok lesznek a még húzósabbak.
Remélhetőleg a szenvedésének meglesz az értelme...
Én este eldöntöttem, hogy ha mától ismét ovi van, akkor ideje szorosabbra fogni azt a bizonyos gyeplőt, így a Kicsit fél 9-kor ágyba parancsoltam, és egy rövid mese után el is aludt.
Pipa! ;-)
Reggel a Barbie tetemektől hemzsegő nappalit rendbe tettem, majd nekiálltam kötni.
A már tegnap bemutatott barna kendőt folytattam, egészen addig, amíg le nem bontottam.
Mivel a kedves megrendelő csak simán az "Éhezők viadala" kezdőként emlegeti, úgy éreztem, nem jön le a jelenlegiből a név hangulata (csak hogy meglegyen a kép: buckalakók, akár Csillagok háborúja, akár a Rob Roy, a lényeg, hogy a kócos, szőke kislány a fehér lenvászon blúzára melegedést nyújtó funkció ellátására hordja a kendőt, magán keretszbe tekerve...).
És ez valahogy egyszálasan nem jött le a kendőről. Inkább hasonlított Jane Eyre este hálóingre felkapott nem túl elegáns, de semmiesetre sem funkcionális kendőjére.
Így most újra kötöm, ismét 8-as tűvel dolgozok, imádják az ujjaim! ;-)
Ez azért élmény, mert nemrégiben fejeztem be egy nagy, őszi pulcsit, alig volt a súlya 2 kiló... Na, jó, csak azért, mert az egészet egybe kötöttem, és a végén már eléggé nehézkesen ment...
Úgyhogy, el is döntöttem, hogy kikapcsolódás képpen hópelyheket fogok horgolni.
Kizárólag az egyensúly végett.
Nézegettem a blogot, csodálkozva látom, hogy egy csomó bejegyzésnél vannak képek, amik eddig betöltődtek, most meg semmi... Rejtélyes..
A legközelebbiig...!
Legalábbis próbálkozunk.
Én nekikezdtem egy pár kérésnek, gyönyörű fonalakból.
Ezen felül elkezdtem a közelgő ünnepekre is gyártani az elképzeléseimet.
A Férjem most nagy megpróbáltatás előtt áll, izgulok érte, rossz ez így most..
A Nagylányom kollégiumban, szoknom kell ezt a helyzetet is.
A Kicsi is végre elkezdi az ovi.
És momentán norvégul tanulok.
Nem épp célnyelv, de van egy közösségi oldal, ott az én érdeklődési körömbe tartozók ilyen nemzetiségűek.
Úgyhogy, tágítom a látószögemet.
Meg a szókincsemet... :-)
A legközelebbiig...!
Hajnalban újabb két tök született, és mivel esik az eső, a két napig tartó Vénasszonyok nyara után ismét ősz van, ereje teljében, így azt hiszem, lassan felöltöztetem a lakást ezekkel a díszekkel.
A legközelebbiig...!
Üdvözlet mindenkinek, aki még ide téved néha.
Nem, nem hanyagoltam a blogot, pusztán nyári szünetet tartottam.
Úgy terveztem, hogy az ovi nyári szünet kezdetétől a végéig csendes maradok, írásilag.
Mert hogy az egyéb dolgaimban aktív voltam.
De szeptember elsején nem hogy a nyaralásunkra nem tudtunk elmenni, de még ezen a héten sem vagyok egyedül, azaz nem úgy osztom az időmet, ahogy én terveztem.
A család kinevezte az otthonunkat a szt. Martha rend (van ilyen, simán...) kórházává, ahol személyem testesítette meg az ápoló- és kiszolgáló személyzetet.
Tüdőgyulladás és vírusos megfázás...
Szerettem.
Három ember, három ágy, és mindig legalább ketten egyszerre igényelték a kezemet.
De mára már javarészt gyógyultak.
Momentán én vagyok beteg, de ugye erre nincs sok időnk...
Szóval, folyamatosan veszem fel a fonalat, szószerint és átvitt értelemben is.
A tegnap este és ma hajnal termései az alábbi tökök lettek.
Mert készülök az őszre.
A legközelebbiig...!
Nekem az estémet feldobta.
Azt hiszem, ezentúl lehangoltság esetén egyszer -kétszer átolvasom ezt a remek történetet... Habár szomorú... De mégis feldob... :-)))
