Lila

...köd is lehetne, de ez most egy lila kendő.

A legközelebbiig...

Váltás

Évszakváltás, élethelyzet váltás.
Kötésről horgolásra, és vissza, másikról egyikre váltás.

Őrületes terveim vannak.
Valószínűleg nem fognak maradéktalanul megvalósulni.
Legfőképpen azért, mert hiányzik némi eszköz és erő.
De majd hozok baltát.
Nem én leszek a baltás gyilkos, bár "A rém" még lehetnék is.
De bútort fogok átalakítani.
Egészen a kukáig.
Nem részletezem.
De nem a pazarlás vezérel.
Nyugi.

De amíg ez a kedves célszerszám nem áll rendelkezésemre, addig mással töltöm ki az időmet.

Készül egy takaró, nekem. Önző leszek, vagyok. És ezt én kapom.

A minta régóta tetszik, és nem véletlenül. Azon felül, hogy igen mutatós, még haladós is. 

Sütöttem hókiflit. De méretét tekintve inkább hóbucka. 

Ja, és aszalódok.
Már nem én.
Illetve, én is, koromból adódóan, de ezt most géppel teszem.
Almák, körték, szilvák ellen vetem be.
És nagyon élvezem!
Mind azt a finom illatot, ami a lakást belengi, mind pedig a végterméket.

A legközelebbiig...!

Don't worry now

Épp ez a zene szól.
Nem, nem az a réges régi sláger. Ez egy pörgősebb, nekem jobban tetszős.

Hát, jó, nem aggódok.

Lenne miért.
Pedig.

A múlt hónapban volt, ami nem jött, pedig vártam.
Most megkaptam.
Többszörösen.
Örülök, mert tudom, minden rendben van.
Nem akarok elégedetlennek tűnni, de kissé már átestem a ló másik oldalára, úgy, hogy jelen pillanatban tényleg csak az esés az én saram... De tudom. Örüljek, hogy van. Örülök.

Elkezdődött az ovi.
Nem ott, ahol terveztük. És nem is ott, ahol kellene.
Ez most tudom, érdekes, de valóban így van.
Viszont ovi van, máris sok új élmény van, új, kezdődő barátságokkal, kedves óvónénikkel, jó sok jövőbeni programmal és jövő héten kezdődő logopédiai helyzetjavítással.
Mert hogy nekünk arra is szükségünk van.
Nagylányom 14 hónaposan már gyönyörűen beszélt, bővített mondatokkal, soha, semmi beszédhiba, alkotott szó.
A Kicsi minden létező hibát sikeresen alkalmaz.
Néha spanyolnak érzi magát, a "j" hangot "h"-nak ejti.
De a "nekem" is rendszeresen "hekem".
Szereti a "cumiugort", és a "Mördit" Dörmi helyett, amit "holnap ettem", és "eRőLe" szoktunk menni, amikor épp nem "mekkora méter centi mély" a magassága...

Az ovi kezdéssel nálam az ősz is beköszöntött, horgolódnak a tökök, ha lesz elég elszántságom, akkor ajtódószek is készülnek.

És ha ősz, akkor bespájzolás a még lehetséges gyümölcsökből, de most aszalva.
Kaptam alma chipset, és idővel megkapom az aszaló gépet is, alig várom.
Lesz szilva, alma, banán terveim szerint.

Térülök-fordulok a lakásban és lépten-nyomon a fonalakba ütközök-nos ez cseppet sem zavar, és időnként beugrik, hogy mit lehet egyik-másik fonalból csinálni.
Így született meg egy délelőtt folyamán az első szőnyegem.
Nagyon jó, a Kicsi kedvence lett.

A napokban visszaminősítettem magam tinivé, és elővettem kedvenc, de régóta hanyagolt szerzőm könyveit.
Éljen Vavyan Fable!

A legközelebbiig!

Csak képek

Pár szóval...

A szilvalekváros kuglófot kinevezem a lakásom kuglófjává, az ország tortája után szabadon.
Teljesen elégedett vagyok.
Külcsín, belbecs, összhangban.

Volt egy éve egy bejegyzésem.
Melyben akkor kijelentettem, hogy egyszer úgyis lesz nekem még annyi, de annyi fonalam!
És lett!
Kaptam!
Ajándékba!
Innen is köszönöm!
Amint lesz módom, rendszerezem őket (nagy dilemma, hogy szín vagy összetétel, vastagság, vagy kedvenc, kedvencebb, legkedvencebb legyen a rosta...).
Addig egy kép az egyik szépségről.

Azt mondják, kérd és megadatik.

Vazze, bevált! 

A legközelebbiig...!

Hörcsög

Olyan vagyok, mint egy hörcsög.
Nem azért, mert sok kaját tömök a fejembe egyszerre, hanem mert begyűjtök mostanában.

Legyen szó régen vadászott dolgokról, vagy hirtelen felindulásból vásárolt tárgyról, a lényeg, hogy szerzek ezt -azt mostanában.

Ilyen volt az 1,- euroért vett normál méretű és azóta már többször kipróbált nyújtófa. Hogy én milyen régen vágytam egy ilyenre?!

Aztán lett egy kuglóf formám.
Türkiz, naná.
Akciós, hát persze!
És ő már a klasszikus, belül lyukas.
Mert van nékem egy másik, de ő eredeti funkciójában kudarcot vallott, így inkább adventi dísz alapanyagaként szokott feltűnni.

És vettem kötöző zsinórt, meg szalagot, és mivel jön az ősz, hát egy gomba is befigyelt a kosárba. Már bánom, hogy csak egy, 180,- Ft-os ára igazán meggyőző volt.

És... Szóval, na, voltam megint fonalat turkálni.
Egyik-másik olyan szerelem lett, hogy több dolgot is kötnék belőle, de nincs annyi alapanyag.
És a legjobb, hogy a 60 dkg fonal 1.800,- Ft volt.

Hétfőn pedig megyünk az oviba, megtudni amit még nem tudunk, keddtől pedig élesben nyomjuk ismét.
A Kicsi borzasztó boldog!

A legközelebbiig...!

Terveztem

Elég sok mindent már, főleg az utóbbi időben, de most nem erről van szó.

Sőt, alapvetően nem is hívnám tervezésnek, mert azokat, akik ezt valóban komolyan, tudatosan és rendszeresen, nagyban csinálják igen nagyra tartom és csodálom.

Én inkább belekontárkodtam valamibe, kipróbáltam, és természetesen hűen magamhoz, nem jegyzeteltem, sőt, pontos számokkal se szolgálhatok, mert amikor számoltam, rájöttem néhány dologra:

- Nő lévén büszkén vallom, hogy egyszerre több dologra tudok sikeresen figyelni
- Egy másik nő ezt a képességemet lazán felül tudja írni csacsogásával
- Nem mindegy, hogy életem első, saját tervezésű, életem leghosszabb kendője hány szemmel lett zárva, amikor egy édes tündér épp a szeretetéről biztosít?

Így, a hiányosságokra és a végeredményre is borzasztóan büszkén mutatom be kendőmet, aminek kötése során átléptem magamon, a türelmetlenségemet leküzdöttem, és az utolsó pár centiig felhasználtam a Férjemtől kapott fonalat.

A legközelebbiig...!

Csak egy...

...medál...

Tűzzománc.

És látom, ahogy Anyukám nyakában fityeg.

Mert a tárgyak mesélnek...

A legközelebbiig...

Kincseim

Gyermekkoromban Anyukámnak a varrós doboza szinte naponta a kezembe került, és órákig tudtam a gombokkal szórakozni, nézegetni őket.

Sok nem tetszett, mert csillogott, gyöngyház fénnyel.
És mennyire érdekes, hogy egy pár éve pont ezek a gombok lettek a kedvenceim.

Régóta álmodoztam róla, hogy egyszer újra nézegetni fogom őket, és esetleg magammal hozom.

Tegnap végre beszabadulhattam a kincses ládikába, és a számomra legszebbeket és emlékkel telítetteket elhozhattam.

És milyen jó, hogy az ember lányának a gyermekkori dolgait a szülői ház egyes zugai rejtik.

A libás pléh dobozka egyik kedvencem volt, hol a fülbevalóim, hol cukorkák titkos rejteke volt anno.
És most a gombok pihennek benne, kagylógombok, műanyagok, fából készültek, ANYUS gombok...

A fa spulnis cérnák és a stoppoló gomba feje Tatám hagyatéka, örökbecsű tárgyak, kizárólag díszei lesznek a kreatív sarkomnak.

Most boldogság van, nagy!

Köszönöm!

A legközelebbiig...!

Amikor a Postás nem is kétszer csenget...

Bár tény, hogy jöhetett volna a klasszikus film főszereplője, akit mostanra igazán megkedveltem.
De ez most nem róla szól.

Van úgy, hogy az ember egyszercsak elkezd valakire nagyon sűrűn és egyre többet gondolni.
Aztán kiderül, hogy az a valaki is ugyanígy van.
És egyszercsak hosszú szünet után újra ott folytatódik valóban az a bizonyos beszélgetés, mint ahogy "coelhoravecz" is szokta volt mondani.

Totya barátnőmmel középiskola óta vagyunk barátok.
Volt ez a kapcsolat nagyon szoros és nagyon laza is.
Volt, hogy elvesztünk egymás számára.
Aztán hol itt, hol ott, de vissza-visszatértünk.
Volt, amikor döcögött a beszélgetés, volt olyan osztálytalálkozó, ahol egyenesen kerültük egymást.
Az oka mindkettőnk esetében egy MÁS volt...
Aztán az évek jöttek-mentek, és ez a barátság túlélte a MÁSt, míg a MÁS nem élte túl az adott kapcsolatot.
És mi pár éve már ismét elválaszthatatlan barátságban vagyunk, sok tapasztalattal.

Nemrégiben megtaláltam az 1989-es naplómat.
Férj szerint grafomán vagyok, -volt idő, amikor "SMS királylánynak " hívtak más barátok-, lehet benne valami, mert rémségesen precízen és mindenre kiterjedően írtam naplómat is.
Totyám erős főszereplője...
És a mindennapjaimnak ismét, újra, jó ideje.

Lehet, újra naplót kéne vezetnem, hogy 26 év múlva jót nevessünk a mostani problémáinkon.

Hétfőn csöngetett az a bizonyos postás.
Hogy csomagot hozott.
Járt az agyam, kitől? Mit?  És legfőképpen miért?

Pici kis doboz volt, a feladó pedig az ezeréves barátnő!

Az ajándék egy leheletkönnyű, meseszép kendő volt!
Eszmei értékét pedig még tovább növeli számomra, hogy tudom, 3 hónapja küzd egy csuklóbaleset utóhatásával, és mégis megkötötte ezt nekem!

Momentán családom és ismerőseim körében, mint Demoklész véres kardját, úgy hurcolgatom, mutogatva mindenkinek.
Akinél még nem jártam, készüljön.
Nem számít a 30 fok! ;-)

Köszönöm szépen, itt is!

A legközelebbiig...

MELBA

Nekem a minden.

Gyerekként szinte minden nap kaptam a tízóraihoz csomagolva.

Felnőttként sokszor jutalmaztam magamat, vagy leptem meg másokat vele... ;-)

Étcsoki, folyós ananász krémmel... 

Hajnali 3 órakor egy kockányi megnyugvás, egy tenyérnyi boldogság. 

Hmmm...kell ennél több?

A legközelebbiig...