Elég sok mindent már, főleg az utóbbi időben, de most nem erről van szó.
Sőt, alapvetően nem is hívnám tervezésnek, mert azokat, akik ezt valóban komolyan, tudatosan és rendszeresen, nagyban csinálják igen nagyra tartom és csodálom.
Én inkább belekontárkodtam valamibe, kipróbáltam, és természetesen hűen magamhoz, nem jegyzeteltem, sőt, pontos számokkal se szolgálhatok, mert amikor számoltam, rájöttem néhány dologra:
- Nő lévén büszkén vallom, hogy egyszerre több dologra tudok sikeresen figyelni
- Egy másik nő ezt a képességemet lazán felül tudja írni csacsogásával
- Nem mindegy, hogy életem első, saját tervezésű, életem leghosszabb kendője hány szemmel lett zárva, amikor egy édes tündér épp a szeretetéről biztosít?
Így, a hiányosságokra és a végeredményre is borzasztóan büszkén mutatom be kendőmet, aminek kötése során átléptem magamon, a türelmetlenségemet leküzdöttem, és az utolsó pár centiig felhasználtam a Férjemtől kapott fonalat.
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése