Bár tény, hogy jöhetett volna a klasszikus film főszereplője, akit mostanra igazán megkedveltem.
De ez most nem róla szól.
Van úgy, hogy az ember egyszercsak elkezd valakire nagyon sűrűn és egyre többet gondolni.
Aztán kiderül, hogy az a valaki is ugyanígy van.
És egyszercsak hosszú szünet után újra ott folytatódik valóban az a bizonyos beszélgetés, mint ahogy "coelhoravecz" is szokta volt mondani.
Totya barátnőmmel középiskola óta vagyunk barátok.
Volt ez a kapcsolat nagyon szoros és nagyon laza is.
Volt, hogy elvesztünk egymás számára.
Aztán hol itt, hol ott, de vissza-visszatértünk.
Volt, amikor döcögött a beszélgetés, volt olyan osztálytalálkozó, ahol egyenesen kerültük egymást.
Az oka mindkettőnk esetében egy MÁS volt...
Aztán az évek jöttek-mentek, és ez a barátság túlélte a MÁSt, míg a MÁS nem élte túl az adott kapcsolatot.
És mi pár éve már ismét elválaszthatatlan barátságban vagyunk, sok tapasztalattal.
Nemrégiben megtaláltam az 1989-es naplómat.
Férj szerint grafomán vagyok, -volt idő, amikor "SMS királylánynak " hívtak más barátok-, lehet benne valami, mert rémségesen precízen és mindenre kiterjedően írtam naplómat is.
Totyám erős főszereplője...
És a mindennapjaimnak ismét, újra, jó ideje.
Lehet, újra naplót kéne vezetnem, hogy 26 év múlva jót nevessünk a mostani problémáinkon.
Hétfőn csöngetett az a bizonyos postás.
Hogy csomagot hozott.
Járt az agyam, kitől? Mit? És legfőképpen miért?
Pici kis doboz volt, a feladó pedig az ezeréves barátnő!
Az ajándék egy leheletkönnyű, meseszép kendő volt!
Eszmei értékét pedig még tovább növeli számomra, hogy tudom, 3 hónapja küzd egy csuklóbaleset utóhatásával, és mégis megkötötte ezt nekem!
Momentán családom és ismerőseim körében, mint Demoklész véres kardját, úgy hurcolgatom, mutogatva mindenkinek.
Akinél még nem jártam, készüljön.
Nem számít a 30 fok! ;-)
Köszönöm szépen, itt is!
A legközelebbiig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése