InterNYET

5, azaz öt napig nem volt netem.
Elment a "Szolgáltatóm " nyaralni, amivel semmi gondom.
Nem is lehetne.
Öröm, hogy nála potyázhatok, tehát poén szinten kezeltem a dolgot.
És elfogadtam, ami van.

Viszont, így akárhogy is nézem, megállt az élet, ismét.

Én viszont próbálok élni.

Már amennyire a helyzet engedi, vagy amennyire erőt tudok venni magamon.

Voltunk koncerten, sőt, koncerteken.
Városunkban szerencsére nincs hiány programból.

A hűvös beköszöntése meghozta a kedvemet a kötéshez, készült a Kicsinek felső, magamnak egy teljes sál és két fél.
Hol a mohairt kötöm, hol a pamutot, attól függ, hogy melyiket jobb fogni.

Nagylányomnak is készül a sál, csak kissé hátráltat, hogy a fonal másik adagja 1.600 km-re van tőlem.

Mostanában különös kísérletbe fogtam.
Nem igazán terveztem, ebből kifolyólag nincs is kidolgozott munkamenet.
Mondhatni, az alkalom szüli a lehetőséget...
Két fix dologra épül a kísérlet : rám és a hőre, illetve kettőnk kölcsönhatására.
Nos, ahogy várható volt, én kevésbé vagyok meghatározó tényező, inkább rám hat...

Az első kísérlet a felső karom (ha elég bátor lennék, akkor úgy is mondhatnám, a bicepszem) és a forró tepsi között zajlott. Jelentem, fájt, víz hatására égett, és úgy tűnik, marad a helye véglegesre.

A második esetben a sterilizálásra szolgáló forró víz vs középső és mutató ujj szintén a hőnek hozott diadalt.
Habár, a diadalittas üvöltés mégis tőlem hangzott el. De az is lehet, hogy inkább a fájdalom miatt adtam ki ilyen hangot...
Viszont alkalmam volt végre a filmekben látott és mindig irigyelt "jégkockát a konyharuhába tekerve "- módszerrel gyógyítani magamat. Rohadt gyorsan olvad a jég a forró és remegő kezeden...

Harmadik, mai eset: tepsis hús kontra térdem esetében is meg kell állapítsam, hogy az alufóliára ragadt, majd a hirtelen lerántás hatására a bőrödre sülő paradicsom nem annyira jótékony, mint amikor egyéb pakolás céljából teszel bármilyen testrészedre hideg, nyers paradicsomot.

De nem minden esetben sütök saját húst, nem kell aggódni, így például a kissé nagyobb mennyiségben készült krumplipüré újrahasznosítása során sütött krumplis pogácsa esetében csak a pogi alja égett meg, de csak az én ízléshatáromat meghaladóan.

És ha már üveget sterilizáltam, legalább a lekvár jól sikerült az őszibarack és körte kombójából.

Világmegváltó terveim ezidáig még mindig pihennek, és itt most saját világomról írok.
Más világába nem avatkoznék be...

A legközelebbiig...