Citromkrém

Mivel a Kicsi beteg, és itthon van-szerencsére azért még az elején elkaptuk a torokfájást, így nem a klasszikus betegen fekvő gyerekről van szó-, így kicsit átszerveződnek a napjaim. 

Ez azzal jár többek között, hogy vagy festünk, vagy nyomdázunk- a legegyszerűbb módon: parafadugót befestékez, és azzal nyomkod mindenféle absztrakt mintákat a papírra (persze, csak nekem absztrakt, Ő mindegyikben felismerhető formát lát), vagy társasozunk (egy fontos szabály van minden játéknál: nincs játékszabály, kizárólag a 4éves által éppen aktuális szabály az érvényes, melynek következtében én mindig fonalat vesztek, ő pedig nyer...), vagy ahogy az elmúlt két napban is volt, készítem az ebédet, kívánság szerint.

Nem nagy kunszt, mert napok óta rántott húst eszünk.

A Kicsi reggelire is, meg vacsorára is.

De azért közben, amikor lehetőségem van rá, szétnézek a neten. Süti ügyben. Meg hogy újat tanuljak, próbáljak, vagy adaptáljam a már meglévőkhöz.

Többször, évekkel ezelőtt is összefutottam a citromkrémmel, és annak egekig való magasztalásával.

De ellapoztam.

Aztán az elmúlt két hétben egyre sűrűbben került megint a szemem elé.

Addig-addig, hogy ma nekiálltam.

Több receptet is megnéztem, aztán maradt a szokásos: vegyítem őket, és csinálok valamit.

Így született meg az én Lemon Curd-öm, és meg kell mondjam, tényleg nagggggyon finom!

Tesztüzemben így néz ki a kisBetegünk, mint főkóstoló:

És ilyen lett a citromkrém:

Nagyon finom magában is, de az angoloknál, akiknek ez az egyik kedvencük állítólag, szóval ott pirítóshoz, valamint péksüteményekhez lekvár helyett fogyasztják. Ezen felül sütemények, torták megtöltésére is alkalmas.

Ha marad.

Mert hogy eléggé esélyes, hogy idő előtt elfogy, ha az ember lánya nem figyel oda magára.

Állítólag két hétig is eltartható a hűtőben.

Kíváncsi vagyok, volt már olyan, hogy valakinél ilyen hosszú életű volt?!

Nagylánynak boldogan újságoltam, hogy micsoda finomságra tettem szert!

Közölte, megkóstolja, de csak tényleg megkóstolja.

Visszafogottan közölte, finom...finom...

Nos azóta csak azt hallom, hogy nyílik a hűtő ajtaja, csörög az üvegfedő, ahogy tekeri, majd a kanalazás hangja...

Remélem, marad a Férjemnek is, legalább kóstolóba.

Szerintem holnap újabb adagot fogok készíteni.

És azt is tudom, hogy karácsonyi ajándéknak is remek lesz, mert saját készítésű, mert nagyszerűen lehet a csomagolással még szebbé és mutatósabbá tenni, és mert igazán személyre szóló, amiből érezni, hogy fontos az ajándékozó számára is, hogy mit ad.

A recept meg igen egyszerű: 3 egész tojás, 3 citrom leve (alapos tisztítás után a reszelt héjuk is), 7,5 dkg vaj, 10 dkg cukor. Mindezt összekeverni, gőz fölött addig keverni folyamatosan, amíg nem lesz pudingszerű, és már kész is van. Kihűteni, és mehet is a hűtőbe, amíg meg nem esszük-így, vagy úgy.

Amire figyelni kell, hogy tényleg folyamatosan keverjük, nehogy a tojások kicsapódjanak. A rántottás citrom, cukorral, nem biztos, hogy annyira finom... :-)

Délután pedig a már egy hónapja elkészült hópelyhemet is végre blokkoltam, remélem, tényleg sikerült megfelelően kikeményítenem.

Hát, a fehér a fehéren nem nagyon mutat, de majd használat közben is lesz kép...

Igen, Ő pedig az egyik Angyalka.

Megjegyzem, nem lesz tele a lakás velük, jön a Karácsony, közülük pedig egy páran mennek másokhoz, hogy rájuk vigyázzanak.

A legközelebbiig...