Kötés-horgolás, és egyebek

Tegnap óta migrénnel szenvedek. Ez nálam sajnos nem annyira nagy történet, márhogy maga a migrén jelenléte. Igen fejfájós vagyok, ez a második terhességem óta csak még rosszabb lett. A szoptatást végül azért hagytam abba- na, azért már elég nagy volt a kicsi, közel 20 hónapos-, mert nem akartam tovább mérgezni a gyógyszerekkel...Heti 2 migrén bejátszott. És mostanában egészen a hányásig fajul, utána kezd csak enyhülni. A legutóbbinál már a második napon nem tudtam felkelni, és húztam a strigulákat a gyógyszer-hányás meccs során, jelentem, 7:4-re a tabletták nyertek...

Visszatérve, ma is elég kába vagyok, a friss levegő időnként kicsit enyhít, de mivel már csípős a levegő, nem tudok egész nap a teraszon lenni...
Pedig jó lenne, tegnap vettünk "használt" Angyalkákat-hát ez így leírva elég hülyén hangzik...
A lényeg, hogy egy közeli faluban ráakadtunk egy magánhirdetésre, 4 db bronz Angyalka, 5 euró. Már
hogy a Férjem akadt rá, és mivel Ő találta, rögtön zöld útjuk volt-ugyebár, nem kellett győzködnöm, hogy az új lakberendezési projektünkbe ők nagyon is beleillenek, feltétlenül meg kell venni...
Az eladó-egy igen kedves hölgy- mutatott még másik négyet, hogy ha őket is elvisszük, akkor 8! euróért az egészet ideadja...
A legkisebb is 12 cm magas, és én csak repkedtem, hogy, mi is a "hülyének van csak szerencséje" kategóriába kerültünk, végre, egyszer!!!
A színük egy kicsit eltér a koncepciónktól, de sebaj, Férj vett festéket nekem, és átfújom őket.
Délelőtt meg is történt az egyik kis Angyalka lefújása, most épp a második réteg szárad rajta.
Tehát, lenne mit csinálni kint, de a migrén és a napsütés ellenére hűvös idő miatt most egy kicsit odázom a teendőimet.

Közben készülnek a sapkák-sálak, a hét végére meglesznek, aztán mehetnek haza, remélhetőleg tulajdonosaik legnagyobb örömére.

Az eddig "kollekció" itt látható:

Ezek meg a hosszú évek kihagyása utáni próbálkozásaim horgolás terén.
A jobb oldali, színes, egy boleró szerűség lesz, életem első nagyi négyzetes mintájú darabja, szeretem készíteni, haladós, és a színek játéka meg külön inspirál.

A hétvégén egy film közben összedobtam egy újabb sapkát a Kicsinek, én csak harangvirágnak nevezem, Férj hagymának, de mindketten egyet értünk abban, hogy jól áll a viselőjének.

De amire nagyon büszke vagyok, és nagyon sokat jelent nekem: Mamám csipke-horgoló tűjével készített, évek óta őrizgetett, általa rám hagyott fonalból a második horgolt terítőm (az első egy kisebb átmérőjű, csak azért készítettem, hogy lássam, képes vagyok-e megcsinálni):

Persze, azért a szokásos séta sem maradt el, főleg, hogy a Férjem itthon tudott lenni 3 napot.
Ki is használtuk az egyik délutánt, és csak kettesben-akarom mondani, a kutyával együtt hármasban- tettünk egy nagy kört.

Fáj a fejem, nem múlik.

A legközelebbiig...