Igazán...

...jól sikerült megint egy olyan dolgot alkotnom, ami elüt a megszokott-tól.
Egy ismerősömnek megtetszett egy kép, a képen 3 Mikulás zacskó (na most, zacskó az a nejlonból készült termék lehet csak, vagy az anyagból készült zacskó is zacskó? De hiszen van papírzacskó is...most akkor megválaszoltam magamnak a kérdést, vagy mégsem?), amiken xszemes hímzéssel gyönyörű Mikulások voltak hímezve.
És feltette a kérdést, hogy mi lenne ha...
Én meg hosszú, két perces gondolkodás után annyit bevállaltam, hogy a hétvégén megnézem, milyen Mártis prototípust tudok gyártani.
Aztán mint tudjuk, jött a menetrend szerinti helyi migrén, ami vitte az egész hétvégémet. Még ma is érzem, hogy húz a fejem, a fények is zavarnak, de már ezerszer jobb.
De a prototípus nem tudott elkészülni, fentiek miatt, viszont ha már bevállaltam, így ma feltúrtam a készleteimet.
Piros színű hímző fonalam naná, hogy kevés volt.
Lila Mikit meg mégsem akartam.
Rózsaszín meg...fiús anyukáról van szó...
Így a legideálisabb színösszeállítást választottam.
(Neeeem! Soha nem szeretnék kék karácsonyt, nekem a piros, fehér a karácsony színe! De valamivel magyaráznom kell magamnak is a választásomat.)
A szín azonban hozta magával, hogy Miki már nem lesz.
És, hát mi illik a kékhez legjobban, mint figura?
Hát persze, hogy mondjuk egy gömb!
Nnnna, én épp ezért egy szarvast hímeztem!
A végeredmény nem lett annyira rossz!

Aztán, mivel a Facebook ma tele volt üvegbúra alatt megvalósított erdei élet részletekkel, így én is csináltam egyet.
A tortatálam búrája nagyon nagy ehhez-nem csak egy részlet férne be alá, hanem egy teljes nemzeti park-, így én üvegtálba tettem a mi díszünket.
Címe: Életkép az üveghegyen elő szarvasról...

Megkívántam a gyrost.
Pár napja motoszkál az agyamban.
Paradicsom, uborka, tejföl, hús, minden van itthon, csak saláta nem.
Ezért nem csináltam még.
Ma a boltban persze, hogy nem jutott eszembe, mit is akartam venni! (ez még a migrén...)
Erre délután a Szomszéd Nénink beállított két nagy fej salátával, hogy a tegnap sütött Ferdinánd tekercset és lekváros buktát viszonozza.
És most elgondolkoztam.
Mostanában sokszor gondoltam és gondolom azt, hogy nem mindig állok a tál azon oldalán, ahol még jut nekem.
És most rá kellett jöjjek, hogy tényleg az apró dolgokon és legfőképpen azok észrevételén múlik, hogy hogy gondolod, melyik oldalon állsz?
Pedig csak saláta.
De mégis.
Ahhoz, hogy a vágyam teljesüljön, jelen esetben a gyros, hiányzott a saláta, és gondoskodtak róla, hogy holnap gyrost tudjunk enni...
Ennyi.
Mert kapsz, ha adsz.

A legközelebbiig...!