2014. október 7., kedd

Köszönöm

Csomagot kaptam.
Nem csak a tartalma miatt örülök neki.
Hanem azért, mert engem találtak méltónak arra, hogy megkaphassam.

Van egy Anyósom.
Aki hivatalosan már nem az anyósom.
De bármikor, bárkinek mesélek Róla, Anyósomként említem meg.
Nem, nem a klasszikus, elhúzomaszámat anyós.
Szerencsés vagyok, hogy Ő olyan, amilyen.
Biztos, hogy nem mindig ért egyet velem, a döntéseimmel, a módszereimmel, az elképzeléseimmel, de immár 23 éve számíthatok Rá, a támogatására, a Nagylányom iránti óriási szeretetére, a nagymamai gondoskodására, a Kislányom irányában is, aki pedig nem unokája.
Az általa készített befőtt, lekvár, lecsó a mostani családom téli estéinek megszépítője, ahogy amíg otthon laktunk, addig a süteményeiből is mindig MI is kaptunk.

És most, hogy már Ő nem tud kézimunkázni, így rám gondolt, hogy nekem adja az évek során gyűjtött könyveit, kézimunka eszközeit.
Van köztük régi, talán még a Déditől is!

Éva Mama , köszönöm szépen, nagy becsben fogom őket tartani, és remélem, idővel a Lányaim is ilyen örömmel fogják megélni, amikor hozzájuk kerül.

A legközelebbiig...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése