Virágzik...

...a karácsonyi kaktuszom. De az is lehet, hogy ez húsvéti kaktusz. Habár, momentán szerintem identitászavarral küzd.
Már amennyiben egy kaktuszt tud zavarni az, hogy nincs tisztában azzal, hogy neki mikor illő virágoznia.
Viszont, ha zavarná, vagy bármilyen problémával küzdene, akkor vélhetőlen nem virágozna...
Vagyis, akkor a kaktuszom mégis rendben van.
Hurrá!
Ebből következik, hogy nálunk is minden rendben van, mert azt mondják, csak ott virulnak a virágok, ahol jól érzik magukat...
Egyébként valami lehet itt tényleg, mert a magról nevelt avokádóink száma már kettő (nem nevetünk, kérem szépen, több kísérleti egyed a korai szakaszban feladta!),  egy mag már lógatja gyökérlábacskáit a MAGzatvizébe, a japán naspolyáink meg már meghódították a világot, több helyre kerültek elajándékozásra, és itthon is több egyedük fellelhető.

Délután a másodvirágzott levenduláimat is lemorzsoltam, és levendulás cukrot készítettem.
Teljesen meg vagyok elégedve az idén kapott levenduláimmal, holott egyiküket a helyi vakondkolónia egyes tagjai kiforgatták helyéből. És mégis, már kétszer virágoztak.
Köszönöm nekik , Redcountrynak meg az ötletet, hogy első ültetés után, ahogy elvirágzott, bizony vissza kell vágni őkelmét. Szívem szorult, mikor ezt megléptem, de tény, hogy már dupla olyan átmérőjűek, mint eredetileg voltak.
(KisEstiAmatőrKertészeti5percesRovatunkat olvasták ;-))

A legközelebbiig...!