2014. december 13., szombat

Döntöttem

"Magyarul, pusztán a szavak mágiájával úgy lehet univerzumokat teremteni és elpusztítani, ahogy semmilyen más nyelven. Efelől erőst meg vagyok győződve.
A magyar nő hajlékony, finom nemes eszköztárat kap útravalóul, amikor beszélni tanul. Aki magyarul szeret, egyedülálló csodát képes adni társának.
...
Tisztelettel kérdezem: ha kinevetnek, akkor mi van? Az én érzelmeim attól nem változnak, hogy a világ miképpen fogadja őket. A lényegi tisztaságot nem befolyásolja a nyilvánosságra kerülés ténye."

Burger Anikó könyv


Nehéz volt, sokáig rágódtam rajta.
Olyannyira, hogy a héten már egy kisebb idegösszeomlást is vendégül láttam.
Nem volt öröm.
Ahogy az eddig eltelt idő sem.
Az utóbbi időben erősen hullámzó volt a hangulatom, a hangulatunk.
Döntöttünk igy, döntöttünk ugy.
Az egyik jobban fájt, mint a másik.

Ma reggelre, sőt, még a délelőtt folyamán is, ugy érzem, meghoztam a végleges, és jó döntést.

De nagy szükségem van a támogatásra.
Eddig is kaptam, olyanoktól, akiktől nem is vártam.
Jöttek vissza az életembe olyanok, akik rég elmentek.
És elkezdtem gondolkozni, mit üzennek...

Azt mondta valaki, higgyek a megérzéseimben.
Higgyek magamban.

Ez a legnehezebb.
Jelenleg.
De rájöttem, tényleg csak így lehet.

Kell a segítség, a támogatás.
Magamat tekintve nem sok dologra vagyok büszke.
Talán egy dologban nem kételkedtem sosem, az az agyam, a magamhoz való eszemben.
Azokra, amiket az agyam segítségével letettem az asztalra.
Most azért kell a támogatás, mert nem biztos, hogy általa kellespervagyfogok haladni előrébb.
De haladnom kell.
Van egy családom.
Es van pár bölcs barátnöm, akik szavai továbblöktek. Az övék is.

Kell a segítség.
Kell a támogatás.
Kezdetben nehéz lesz.
Utána másért lesz nehéz.
Tudom. Már most tudom...

Néha kell a szemlélet változás.
Hogy fejlődj...
Én most fejlődni akarok.
Ha kell, lentről, egészen lentről.

De ugy érzem, szeret.
És Tőle kell a legnagyobb támogatás.
Még nem tudom, hogy pontosan hogyan tud támogatni.
Azt tudom csak, hogy hogyan nem.
Olyan vagyok, mint egy gyerek.
Igen, gyerek...
Szeretve terelgetni kell, a pozitív oldalamat erősítve...
A hibákat nem felemlegetve, hanem szépen elnyomva, gyengéden kiírtva...

Ketten kellünk hozzá.

Meg kell csinálnom!
Meg fogom csinálni!

Csak ne lökj vissza...!


A legközelebbiig...!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése