Nagyon már nem is tudom, hogy mik történtek, és mik nem.
A hangulat nem volt fergeteges, gondolataink szerte-szét ágaztak, valahogy a ráhangolódás időszakában jobban megvolt a feeling, mint az adott napon.
Azon már persze nem is paráztunk, hogy hol van a fa, mikor jut el hozzánk, stb...?
Férjem 23.-án délelőtt elment a tavalyi beszerzési helyünkre, kiválasztotta a neki szimpatikus fát, a tulaj unokái mondták, másnap menjen vissza érte, addigra megpróbálják összekötni, vagy behálózni.
Másnap ketten el is mentünk, a kijelölt helyen találtunk is egy fát, szépen hálóba húzva. Ahogy a fát felemeltük, erdei szamóca két virágzó egyedét fedeztük fel...ez nem sokat dobott a hangulaton.
Valahogy nem találtuk időszerűnek, habár pár nappal előtte a Férjem a munkahelyéhez közel hóvirágot látott, szóval, nagy meglepinek nem kellett volna érnie minket.
Nos, gondoltuk, a fát feldobjuk a tetőcsomagtartóra...ami nem nagyon jött össze, viszont határozottan jól tudtuk görgetni az autó oldalán a fát, úgy kb 2 percig, amikor is a röhögőgörcs miatt én feladtam.
Kár volt előtte autót mosni, a kefés mosást akár most is meg tudtuk volna oldani.
Végül a fa a gyerekek ülésén utazott, melyeket gondosan betakartam pléddel, és ami természetesen semmit nem ért...így viszont a belső takarításnak sem volt előzetesen semmi értelme...
A fa befaragás után bekerült a helyére, legnagyobb örömünkre nem volt szükség a szomszédot felettünk kiköltöztetni, mert épp nem ér fel hozzájuk a fa.
Viszont, Férjem szerint Ő nem ezt a fát nézte ki, mert az jóval kisebb volt.
Vagy nem jót hoztunk el...
Tény, hogy a fa akkora, amit errefelé szállodákban állítanak fel a hall éspervagy aula közepén, mert ott igazán jól mutat.
Nálunk viszont uralja a teret.
Karácsony óta időnként a nappaliból kiköltözés gondolatával játszunk. Ezen gondolat megingott bennünk karácsony első napjának éjjelén, amikor is a fa úgy gondolta, kimegy a saját lábán, orvosolandó a kezdődő klausztrofóbiáját...De mivel lábai gúzsba, illetve karácsonyfa talpba vannak kötve, így csak egy leszúrt rittbergerre (gyerekkoromóta nem értem, h rittberger-akit nem is biztos, hogy így hívnak-, miért lett leszúrva...) futotta neki. Viszont ezen mozzanat közben ledobta díszruhája egy pár díszét, amit kellően sérelmezek azóta is, főképp a sokszorosított csúcsdíszünk miatt, amit nagyon sajnálok.
Fa azóta persze újból áll, kikötve az egyik fali polchoz. Időnként félve nézzük meg, hogy állapota változatlan-e, tartok tőle, hogy egyszercsak kikapja a szoba falát is, amin a polc függ...
Egyébként igazán kedves fa, kaptunk tőle egy raj muslicát, 4 fő katica bogarat és egy félig elhalt gilisztát is...a mókusok még nem másztak ki a majd' egy hét alatt, reményeim szerint már nem is fognak...:-)
Karácsony szentestéjén már mondhatni, hogy hagyomány szerint mentünk a templomba.
Persze, hogy pár percet késni fogunk, az nem újdonság nálunk, amióta a Férjem az életem része, de a templomnál tapasztalt csend kissé fenyegető volt...Aztán, amikor a szokásos oldalajtós művészbejárónkon nem tudtunk bemenni, az már inkább kétsgébeejtő volt.
Egy ajtó volt csak nyitva, a főbejárat.
Kissé kellemetlenül éreztük magunkat, amikor mindenki ránk figyelt a belépőnkkor, de próbáltunk úgy tenni, mint akik ezt nem veszik észre.
Az éppen soros dal végén a gyereket odacsempésztük az első sorba, mert szegényke totál kétségbe volt esve, hogy elkéstünk, attól meg teljesen le volt törve, hogy nem énekelhet...
Még körülbelül két dalt sikerült végigénekelnie, amikor lefújták az előadást.
Hogy miért?
Mert vége lett.
Nem, nem ilyen rövidre tervezték.
Én néztem el egy fél órával a kezdést.
Szóval, cirka 5 percért kicsíptük magunkat, utaztunk 3 km-t, majd jöttünk is haza.
De hát, ha minden rendben ment volna, miről mesélne majd a Kicsi a saját unokáinak?
A karácsonyi menü igen könnyű volt a gyomrunknak, bár nagyon finom.
Lazacfilé, cottag cheese-s puliszka spenóttal és rókagombával.
Desszert meg diós és mákos bejgli és sajtos-túrós rúd.
A Kicsi nagyon várta a Jézuskát, így ennek megfelelően borzasztóan örült az ajándékoknak.
És akkor pár képben, hogy mik készültek ajándékba, vagy miket készítettem azóta.
Mogyorós, karamellás és ribizlis bonbonok
Végre valami, ami saját részemre készült :-)
A fonalat ajándékba kaptam a Nagylányomtól, köszönöm itt is!
A bátyám kisfiának készült
És karácsony második napjára a hó is megérkezett, egészen ma reggelig esett is, szinte megállás nélkül.
Holnap már Szilveszter, az év utolsó napja.
Nálunk nem másabb, mint a mai, vagy a holnaputáni.
A Kicsivel kettesben leszünk, szerintem iszonyatos módon ki fogunk rúgni a hámból, félelmetes másnapunk lesz tőle! :-)
A legközelebbiig...!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése