Hétvége

Nos, tegnap volt a házban a karácsonyi ünnep.
Amire önszántamból sütnöm kellett.
Ez azért volt jó több szempontból is, mert:

1. Péntek este kissé meghűltem (sztori később), ezért szombaton már rázott a hideg, fájt a torkom, vagy beépített kandallóval rendelkezek, vagy lázas voltam, és remegett minden végtagom.
2. Pénteken voltunk bevásárolni 5 napra előre, mert a Férjem elutazott autóstól, ami nagyban megnehezíti felénk a bevásárlást, lévén, hogy kis falunkban medencés házak sorjában vannak, de bolt, boltocska, még boltocskább, na az nincs. Kocsma az van! ;-) Így, a sütéshez elfelejtettem megnézni, hogy elég liszttel rendelkezek-e, úgy, hogy esetleg még kenyeret is kell sütnöm. A következő falu 3 km, ami nem távolság, de erről győzze meg bárki más a Kicsit akkor, amikor épp esik az eső. 

Próbáltam olyat kitalálni, ami gazdaságos, de mégis kicsit más, mint amihez itt vannak szokva.

A herőce ugye már adott volt.
De bennem valamiért úgy van kialakulva a dolog, hogy ne csak édeset, hanem sósat is vigyek ilyen esetben.

Nagyon szeretjük a Kunsági perecet.
Nem csak azért, mert Jász-Nagykun Szolnok megyei vagyok, hanem mert a szülővárosom Szövetség ABC-jeként elhíresült boltban ez volt az egyik legjobb dolog.
És az utóbbi időben a legdrágább...
Aztán egyszer ráleltem a tuti receptre, és azóta sűrűn sütöm.
Sajnos sosem sikerül eleget... ;-)

Szóval, lett édes, meg sós, meg persze közben ebéd főzés, egyéb teendők, és úgy megfájdult a hátam, hogy nem mentünk el a buliba.

Pedig volt puncs, forralt bor, sütik, szép díszítés, és még zene is.

De azért amit sütöttem, azt átadta a Nagylányom.

Na jó, nem tagadom, hogy mind a hárman lányok, megkönnyebbülve vettük tudomásul a szomorú tényt, hogy kimarad a bulizás élménye.

De a sütik finomak voltak!

A legközelebbiig...!