Luca napja

Gondoltam, a szombatot varrással, kötéssel és horgolással töltöm.

Aztán olvastam, hogy Luca napján tilos varrni, mert akkor bevarrjuk a tikok fenekét.

Azt meg nem akarhattam, hogy miattam ne legyen jövőre tojás, ami ugye elengedhetetlen alkotó eleme a sütés-főzésnek.

Igy vasárnapra maradtak ezen teendők.

Reggel megkérdeztem a Nagylányomat, mit szeretne enni, mert szombat este volt hazavárható.

Bablevest kívánt.

Ezzel ugye egy baj van, hogy a babot be kell előre áztatni.

Emlékeim szerint elég gyatra minőségű babunk volt itthon, amit a legutóbbi alkalommal is hiába áztattam egy egész éjjelen át, maradtak benne ropogósak.

Ebből kiindulva a 4 órányi ázás is elegendő lesz, döntöttem el.

Mire hazaért, elkészült a leves, és mellé egy kis reszelt túrós süti.

Mamám sütötte mindig, az én legnagyobb örömömre.

Habár nekem bármi jöhet, ami túrót tartalmaz.

A sütőmet viszont nagyon nem szeretem.

Mondhatni, utálom.

Egy kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen nő szerepét játssza folyamatosan.

Naná, hogy megégett a sütim teteje egy kicsit.

De ez akkor sem vesz el semmit az élvezeti értékéből.

Legfeljebb helyenként levetkőztetjük.

Attól még túrós.

Ami azonban a héten az egyik legnagyobb örömömet szolgáltatta, hogy lett, van, kaptam egy derelyeszaggatót!

Van nekem egy nagyon kedves Őrangyalom, aki mindig, mindent megtesz nekem, értem, akár kérem, akár nem.

És én ezért nem győzök elég hálás lenni!

Innen is köszönöm, Papa! 

Egyébként készült a héten pár dolog, ez most a családba.

És havazott is...

A legközelebbiig...!