Végre megjött a várva várt jó idő!
És felénk rajzanak is a traktorok! Persze, tudom, sok helyen ilyenkor a motorosok lepik el az utakat, és az arra hajlamosak szívét fájdítja egy-egy jól adott gázlöket, de nálunk az egy főre eső traktorok száma igen magas. Ezt brit kutatók is bebizonyították. (vagy legalábbis minden tudományos tény mögött brit tudósok állnak, a hírek nagy százaléka így kezdődik...)
Mostanában a reggeleket azzal töltöm, hogy az ovisbusztól hazafelé sétálok egyet, mert annyi jele van a tavasznak a melengető napsütésen kívül, hogy nem győzök betelni velük:
A keddi sétám alkalmával találtam egy fadarabot, és rögtön beugrott, hogy ez milyen jó lenne Húsvéti dísznek.
Pár tojáshéjra, mohára, és egyéb kis apróságokra van szükség, a végeredmény meg csak a fantáziánkon és a kézügyességünkön múlik:
Gyűjtöttem egy kis áfonya ágat is, vázában jól mutat. Skandináv lakberendezési oldalakon nagy divat, gondoltam, miért ne?
És, a legjobb, hogy megjelentek az első medvehagymák is a kertünkben!
Nem olyan régen elkészült a kopogtatónk is, vagy ajtódísz, ki minek nevezi.
Horgolás van rajta, naná, ha már ahhoz értek legalább.
A háttérben zajlik az életünk, nem is kis fordulaton, de majd ha minden biztos és fix lesz, akkor fog kiteljesedni igazán.
Lányként sokat sportoltam. Kosárlabdáztam, több, mint 10 évig, a legendás Hege (Hegedűs Mária) kezei alatt kezdtem, (kicsiny városom nagyrabecsült lány edzője), egyesületi kis kék könyvemre nagyon büszke voltam. Amikor sportorvoshoz kellett menni, már magamra annyira nem, mert valahogy mindig elvétettem, hogy a vizeletvizsgálathoz az anyagot "otthon hagytam"... Aztán persze amíg kisebb voltam, Anyukám nem győzött velem az SzTK-ban Szőlő Márkát itatni, meg vízcsapot folyatni, hogy valami produktum legyen...
Aztán, amikor a középiskolát befejeztem, és elkezdtem dolgozni, a futópadon, vagy a Ligetben futottam, illetve amíg tudtam, hétvégenként egy remek kis csapattal kosaraztunk.
Második leányom születése után valahogy teljesen háttérbe szorult számomra a mozgás. Néha persze rámjött, és akkor futottam, vagy otthon valamilyen edzésterv alapján mozogtam.
De rendszeressé nem vált újra az életemben.
De most, hogy 40 fölé jöttem (maholnap 41 leszek), teljesen magával ragadott ismét a sport, a mozgás iránti vágy, és legfőképpen az azt követő jóleső érzés!
És valahogy nem értem, hogy mi emberek, miért tudunk bármilyen kifogást találni csak azért, hogy ne kelljen mozognunk, pedig utána tényleg azt érezzük, hogy "ide nekem az oroszlánt", mert annyira feltölt és feldob.
Na, jó, azért azt se hagyjuk ki, hogy a kezdetekkor elég nehezen megy minden.
Nálam például egy-egy edzés alkalmával megjelenik Darth Vader. Egyrészt, rohadt sötéten látom azt a közel 40 percet, amit még meg kell csinálnom, másrészt meg úgy sípolok, hörgök, mint az említett úri ember!
És a Csillagok Háborúja stábja teljes pompájában megvan: hajilag tiszta Chubaka vagyok, mozgásra, estére meg C-3PO. (világtalanságomat mi sem bizonyítja jobban, hogy magát a filmklasszikust csak pár részben élveztem, holott Férj Bibliája film formájában, baráti körben is a Szent Grálhoz hasonló tiszteletnek örvend, én meg most tudtam meg nem olyan régen, hogy a robotok nevét, miszerint ÁRTUDITU és SZÍTRIPIÓ azt úgy kell írni, hogy R2D2 és C-3PO...mondjuk, ebben a filmcsodában nem csak ezeket a dolgokat nem érte(tte)m eddig, hanem sorolhatnám még, miszerint, miért van az, hogy lézerkardjuk, meg ide-oda kivetíthető kommunikációs csatornáik vannak, és egyébként egész birodalmak élnek meg egy-egy űrhajószerű lapostányérokon, de olyan Krisztus előtti ruhadarabokban járnak, és minden olyan kopár, és egy darab jakuzzit nem látok, mert egy sima, halandóknak való fürdőkádat azt mégsem néznék ki belőlük, de hogy egy modern, tuti jakuzzit se látok soha?!)
Na, szóval, visszatérve a mozgásra, Férj közölte, hogy két év múlva egy maratont le akar futni, így most minden erejét és szabad kapacitását erre fordítja, hogy ennek eleget tudjon tenni.
Én meg eldöntöttem, hogy bár sosem voltam bombanő, így most sem leszek.
De a sportot az életünk részéve tesszük, a Kicsi előtt jó példával járva.
Ezen felül, azt kell mondjam, eljön az az idő, amikor az ember testének nem elég az, hogy a tükör előtt körbeforogva megállapítja a kedves tulaj, hogy de jó, még mindig nincs narancsbőröm!
Viszont van az a csúnya, fránya gravitáció.
És az bizony érdekes dolgokat művel.
Szóval, mindenkit arra tudok csak biztatni, hogy mozgásra fel, mert csak magunknak teszünk ezzel jót!
Jóga, futás, kardió edzés, spinning, kerékpározás a szabadban, intenzív tempóban való séta, vagy bármilyen, de rendszeres mozgás, és máris szebbnek látja az ember az életet!
Már amikor lemegy a lüktetés az agyából, elmúlnak a repkedő csillagok a szeme előtt...
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése