2014. február 9., vasárnap

A kis csoda

Évek óta vegetált. Az első orchideáim egyike.
És most megajándékozott...

2 megjegyzés:

  1. :)
    Kedves Márti, csak tegnap fedeztem fel a blogod, de milyen jó, hogy felfedeztem. Olyan szívemnek kedvesen írsz, jó olvasni!

    Ami meg az orchideát illeti...nekem is van egy. Tápoldatoztam, babusgattam, száműztem... semmi, mindig 4 levél, ha egy jön, egy megy... a macskák háromszor verték úgy le a párkányról, hogy ripityára... majd egyszer csak elkezdett hajtani és pikkpakk ilyen lett, mint a tied a képen. Azóta megint eltelt pár év, a macskák megint leverték... és megint csak néma csend és négy levél. Már rájöttem, hogy vannak dolgok, amik titkát sosem leszek képes megérteni.

    No de ezt a széle párkányt picit irigylem...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ági! Mérhetetlen nagy örömmel olvastam hozzászólásodat: 1. Az első vagy nálam ebben a "műfajban"-köszönöm a visszajelzésedet! 2. Mind a fb-on, mind blogodon, és most már a "tilos-az-a" oldalán is követlek egy ideje. Csodálom a stílusodat, azt, ahogy a benned rejlő szépnek szavakban vagy a szövés, nemezelés során testet formálsz.
    Az orchideák nekem is azt mutatták meg: ahol éppen rendet éreznek, kivirágoznak. Most feszülten várom az ékszer orchideám virágját, naponta többször ránézek, mennyit fejlődött...
    Az ablakpárkány itt helyi sajátosság, telhetetlen lévén nem bánnám, ha egy kicsit nagyobb lenne, hogy egy jó könyvvel bekucorodhassak oda...de akkor hol lennének az orchideák? :-)
    Köszönöm, ha visszatérsz!

    VálaszTörlés