Hörcsög

Olyan vagyok, mint egy hörcsög.
Nem azért, mert sok kaját tömök a fejembe egyszerre, hanem mert begyűjtök mostanában.

Legyen szó régen vadászott dolgokról, vagy hirtelen felindulásból vásárolt tárgyról, a lényeg, hogy szerzek ezt -azt mostanában.

Ilyen volt az 1,- euroért vett normál méretű és azóta már többször kipróbált nyújtófa. Hogy én milyen régen vágytam egy ilyenre?!

Aztán lett egy kuglóf formám.
Türkiz, naná.
Akciós, hát persze!
És ő már a klasszikus, belül lyukas.
Mert van nékem egy másik, de ő eredeti funkciójában kudarcot vallott, így inkább adventi dísz alapanyagaként szokott feltűnni.

És vettem kötöző zsinórt, meg szalagot, és mivel jön az ősz, hát egy gomba is befigyelt a kosárba. Már bánom, hogy csak egy, 180,- Ft-os ára igazán meggyőző volt.

És... Szóval, na, voltam megint fonalat turkálni.
Egyik-másik olyan szerelem lett, hogy több dolgot is kötnék belőle, de nincs annyi alapanyag.
És a legjobb, hogy a 60 dkg fonal 1.800,- Ft volt.

Hétfőn pedig megyünk az oviba, megtudni amit még nem tudunk, keddtől pedig élesben nyomjuk ismét.
A Kicsi borzasztó boldog!

A legközelebbiig...!

Terveztem

Elég sok mindent már, főleg az utóbbi időben, de most nem erről van szó.

Sőt, alapvetően nem is hívnám tervezésnek, mert azokat, akik ezt valóban komolyan, tudatosan és rendszeresen, nagyban csinálják igen nagyra tartom és csodálom.

Én inkább belekontárkodtam valamibe, kipróbáltam, és természetesen hűen magamhoz, nem jegyzeteltem, sőt, pontos számokkal se szolgálhatok, mert amikor számoltam, rájöttem néhány dologra:

- Nő lévén büszkén vallom, hogy egyszerre több dologra tudok sikeresen figyelni
- Egy másik nő ezt a képességemet lazán felül tudja írni csacsogásával
- Nem mindegy, hogy életem első, saját tervezésű, életem leghosszabb kendője hány szemmel lett zárva, amikor egy édes tündér épp a szeretetéről biztosít?

Így, a hiányosságokra és a végeredményre is borzasztóan büszkén mutatom be kendőmet, aminek kötése során átléptem magamon, a türelmetlenségemet leküzdöttem, és az utolsó pár centiig felhasználtam a Férjemtől kapott fonalat.

A legközelebbiig...!

Csak egy...

...medál...

Tűzzománc.

És látom, ahogy Anyukám nyakában fityeg.

Mert a tárgyak mesélnek...

A legközelebbiig...

Kincseim

Gyermekkoromban Anyukámnak a varrós doboza szinte naponta a kezembe került, és órákig tudtam a gombokkal szórakozni, nézegetni őket.

Sok nem tetszett, mert csillogott, gyöngyház fénnyel.
És mennyire érdekes, hogy egy pár éve pont ezek a gombok lettek a kedvenceim.

Régóta álmodoztam róla, hogy egyszer újra nézegetni fogom őket, és esetleg magammal hozom.

Tegnap végre beszabadulhattam a kincses ládikába, és a számomra legszebbeket és emlékkel telítetteket elhozhattam.

És milyen jó, hogy az ember lányának a gyermekkori dolgait a szülői ház egyes zugai rejtik.

A libás pléh dobozka egyik kedvencem volt, hol a fülbevalóim, hol cukorkák titkos rejteke volt anno.
És most a gombok pihennek benne, kagylógombok, műanyagok, fából készültek, ANYUS gombok...

A fa spulnis cérnák és a stoppoló gomba feje Tatám hagyatéka, örökbecsű tárgyak, kizárólag díszei lesznek a kreatív sarkomnak.

Most boldogság van, nagy!

Köszönöm!

A legközelebbiig...!

Amikor a Postás nem is kétszer csenget...

Bár tény, hogy jöhetett volna a klasszikus film főszereplője, akit mostanra igazán megkedveltem.
De ez most nem róla szól.

Van úgy, hogy az ember egyszercsak elkezd valakire nagyon sűrűn és egyre többet gondolni.
Aztán kiderül, hogy az a valaki is ugyanígy van.
És egyszercsak hosszú szünet után újra ott folytatódik valóban az a bizonyos beszélgetés, mint ahogy "coelhoravecz" is szokta volt mondani.

Totya barátnőmmel középiskola óta vagyunk barátok.
Volt ez a kapcsolat nagyon szoros és nagyon laza is.
Volt, hogy elvesztünk egymás számára.
Aztán hol itt, hol ott, de vissza-visszatértünk.
Volt, amikor döcögött a beszélgetés, volt olyan osztálytalálkozó, ahol egyenesen kerültük egymást.
Az oka mindkettőnk esetében egy MÁS volt...
Aztán az évek jöttek-mentek, és ez a barátság túlélte a MÁSt, míg a MÁS nem élte túl az adott kapcsolatot.
És mi pár éve már ismét elválaszthatatlan barátságban vagyunk, sok tapasztalattal.

Nemrégiben megtaláltam az 1989-es naplómat.
Férj szerint grafomán vagyok, -volt idő, amikor "SMS királylánynak " hívtak más barátok-, lehet benne valami, mert rémségesen precízen és mindenre kiterjedően írtam naplómat is.
Totyám erős főszereplője...
És a mindennapjaimnak ismét, újra, jó ideje.

Lehet, újra naplót kéne vezetnem, hogy 26 év múlva jót nevessünk a mostani problémáinkon.

Hétfőn csöngetett az a bizonyos postás.
Hogy csomagot hozott.
Járt az agyam, kitől? Mit?  És legfőképpen miért?

Pici kis doboz volt, a feladó pedig az ezeréves barátnő!

Az ajándék egy leheletkönnyű, meseszép kendő volt!
Eszmei értékét pedig még tovább növeli számomra, hogy tudom, 3 hónapja küzd egy csuklóbaleset utóhatásával, és mégis megkötötte ezt nekem!

Momentán családom és ismerőseim körében, mint Demoklész véres kardját, úgy hurcolgatom, mutogatva mindenkinek.
Akinél még nem jártam, készüljön.
Nem számít a 30 fok! ;-)

Köszönöm szépen, itt is!

A legközelebbiig...

MELBA

Nekem a minden.

Gyerekként szinte minden nap kaptam a tízóraihoz csomagolva.

Felnőttként sokszor jutalmaztam magamat, vagy leptem meg másokat vele... ;-)

Étcsoki, folyós ananász krémmel... 

Hajnali 3 órakor egy kockányi megnyugvás, egy tenyérnyi boldogság. 

Hmmm...kell ennél több?

A legközelebbiig...

InterNYET

5, azaz öt napig nem volt netem.
Elment a "Szolgáltatóm " nyaralni, amivel semmi gondom.
Nem is lehetne.
Öröm, hogy nála potyázhatok, tehát poén szinten kezeltem a dolgot.
És elfogadtam, ami van.

Viszont, így akárhogy is nézem, megállt az élet, ismét.

Én viszont próbálok élni.

Már amennyire a helyzet engedi, vagy amennyire erőt tudok venni magamon.

Voltunk koncerten, sőt, koncerteken.
Városunkban szerencsére nincs hiány programból.

A hűvös beköszöntése meghozta a kedvemet a kötéshez, készült a Kicsinek felső, magamnak egy teljes sál és két fél.
Hol a mohairt kötöm, hol a pamutot, attól függ, hogy melyiket jobb fogni.

Nagylányomnak is készül a sál, csak kissé hátráltat, hogy a fonal másik adagja 1.600 km-re van tőlem.

Mostanában különös kísérletbe fogtam.
Nem igazán terveztem, ebből kifolyólag nincs is kidolgozott munkamenet.
Mondhatni, az alkalom szüli a lehetőséget...
Két fix dologra épül a kísérlet : rám és a hőre, illetve kettőnk kölcsönhatására.
Nos, ahogy várható volt, én kevésbé vagyok meghatározó tényező, inkább rám hat...

Az első kísérlet a felső karom (ha elég bátor lennék, akkor úgy is mondhatnám, a bicepszem) és a forró tepsi között zajlott. Jelentem, fájt, víz hatására égett, és úgy tűnik, marad a helye véglegesre.

A második esetben a sterilizálásra szolgáló forró víz vs középső és mutató ujj szintén a hőnek hozott diadalt.
Habár, a diadalittas üvöltés mégis tőlem hangzott el. De az is lehet, hogy inkább a fájdalom miatt adtam ki ilyen hangot...
Viszont alkalmam volt végre a filmekben látott és mindig irigyelt "jégkockát a konyharuhába tekerve "- módszerrel gyógyítani magamat. Rohadt gyorsan olvad a jég a forró és remegő kezeden...

Harmadik, mai eset: tepsis hús kontra térdem esetében is meg kell állapítsam, hogy az alufóliára ragadt, majd a hirtelen lerántás hatására a bőrödre sülő paradicsom nem annyira jótékony, mint amikor egyéb pakolás céljából teszel bármilyen testrészedre hideg, nyers paradicsomot.

De nem minden esetben sütök saját húst, nem kell aggódni, így például a kissé nagyobb mennyiségben készült krumplipüré újrahasznosítása során sütött krumplis pogácsa esetében csak a pogi alja égett meg, de csak az én ízléshatáromat meghaladóan.

És ha már üveget sterilizáltam, legalább a lekvár jól sikerült az őszibarack és körte kombójából.

Világmegváltó terveim ezidáig még mindig pihennek, és itt most saját világomról írok.
Más világába nem avatkoznék be...

A legközelebbiig...

Teszt

Teszt...


...arra vonatkozóan, hogy felfedeztem: a telefonon is elérem a Blogger szerkesztő felületét, holott eddig csak a Blogger alkalmazással tudtam írni.


Bár, meg kell mondjam, momentán nem látom a bejegyzés cím sorát.
Szóval, cím az nem lesz. utólagos bejegyzés : cím más felületen szerkeszthetővé vált, így +1 pont! 
Eddig -1 pont.

Kedvenc sorozatom kellős közepén a beltéri egység csütörtököt mondott. Stílusos volt, szó se róla, de részemről válhatott volna még úgy20 percet .

(néha a nagyítás /kicsinyítés ikon belejön a képbe, akkor nem látom, hogy mit és legfőképpen hova írok -2 pont)

Na szóval, Tv elsötétült, aktívan, majd az idő múlásával egyre passzívabban, de leginkább beletörődötten éltem meg ezt a helyzetet ö.

Gondoltam, akkor most a tettek mezejére lépek, ez olyannyira sikerült, hogy már csak egy csatornám van, az is...na, hagyjuk!

Inkább tesztelek tovább:

Pár kép a következő 450 évre, amiket szeretnék megkötni vagy horgolni


(na, most végképp nem látom, mit írok, ez egyre jobb lesz, legalább nekem is érdekes lesz elolvasni a blogot...-3 pont)

Akkor jöjjenek a minták, az internetről :
...

Khm
...
Nem jönnek.
A mai nap képeit hagyja csak a telefonról betölteni. Az pont nem jó
Így jártunk.
-4 pont utólagos bejegyzés 2.0: mégis működik, lesznek képek! +1 pont

A legközelebbiig...!

Ui. De legalább az időzítés működik!