Évzárásként

Házasemberként rájöttem, nem az érdemekről szól az egész, hanem arról, szereted-e annyira a párodat, hogy összekapd magad a kedvéért. Valamennyien megérdemeljük a boldogságot.

Jennifer Probst

Esti szép.

Áfra János:

Félreértések kicsiny tárháza
Azt akarom mondani, ha itt lennél, megnyugodnék,
de azt mondom, az állandó hiánytól zaklatott vagyok.
Azt akarod mondani, mellettem volnál, ha tehetnéd,
de csak azt mondod, nem lehetünk mindenhol, folyton együtt.
Azt akarom mondani, csak várom, hátha te is szeretnél,
de azt mondom, ha beéred kevesebbel, nem is vagyok fontos.
Azt akarod mondani, egyszer még a legfontosabb lehetnék,
de csak azt mondod, muszáj megőrizned önmagadat.
Azt akarom mondani, hogy egymásban többé válhatunk,
de azt mondom, ha nem egyként gondolsz ránk, nincs is értelme.
Azt akarod mondani, hogy majd idővel azzá leszünk,
de csak azt mondod, te már így is túlléptél a határaidon.
Azt akarom mondani, lazulj el, csináljuk kicsit másképp,
de azt mondom, én nem bírom tovább várni, hogy megérkezz.
Azt akarod mondani, legalább kicsit legyek még türelemmel,
de csak azt mondod, már eddig is túl sokat követeltem tőled.
Azt akarom mondani, jó, újra óvatos leszek a vágyaimmal,
de azt mondom, te már megint csak magadra gondolsz.
Azt akarod mondani, szinte bármit megtettél volna értem,
de csak azt mondod, az eddigieknél többet nem várhatok el.
Azt akarom mondani, csak a szeretet maradását várom,
de azt mondom, neked minden más fontosabb maradt nálam.
Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám,
de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég.
Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető,
de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég.


Forrás: Nő a tükörben2015. december 12., 21:08 ·

Ommmmm

Az ember úgy gondolja, hogy hosszú évek közös élményei, történései, a mindennapok szépségei és áldozatai, a tettekben megnyilvánult szeretet, ragaszkodás, a sokszor árral, barátokkal, akár a családdal szembeni úszás elég bizonyíték a másiknak, de legalábbis elegendő a múlt nem megtagadására...

Aztán rájössz, hogy ha valaki gyöketestől tépi ki a múltjából önmagát, felégetve mindent, ami az előző, és addig általa is tökéletesnek tartott életére emlékezteti, akkor hiába tudod, hogy te ki vagy, és hogy ő pont a valódi éned miatt szeretett, most épp ezeket nem hajlandó elismerni, elfogadni...

Már egyre ritkábban fáj az, ami történt.

De azt nem tudom elfogadni, hogy a múltat, azt, ami évekig jó és vágyott volt, azt miért kell most bemocskolni az elutasító, sértett viselkedéssel, az abszolút nem értelmes kommunikációval, miközben minden, ami most van, a másik által lett generálva...

Ebből néha ki kell rántsam magam.

Ezért sütök, horgolok, kötök.

Mert kikapcsol, feltölt.

A legközelebbiig...!

Hajnali relax

Az óraátállítással én annyit nyertem, hogy a szokásos hajnali 2-3 közötti ébredés és 4 utáni visszaalvás utáni ismételt ébredéskor még mindig van időm virrasztani, de már világosban. Így most, hogy még itthon vagyok-egészen holnapig  :-( ...-, horgolok.

Ma ők készültek.

És a végre 2 éve nem folytatott sálkezdemény is formát nyert, beláttam, azt a fonalat már többet nem tudom beszerezni.
Így a Kicsi kapott egy szettet.

A legközelebbiig...!

Végre

...van időm, mert a hétvége nem két napból áll, és nem megy el a mosok-főzök-takarítok-bevásárolok-vasalok-tanulunk kombóval.

Így készült süti, házi hamburger saját zsemlével, húspogácsával, és pár kézimunka is.

A legközelebbiig...

Tény

Mondhatnám, hogy szociológiai tanulmányúton jártam a cyber térben, de ez így nem igaz.

Azt viszont megállapítottam, hogy sok embernek sok minden nem jön össze.
A férfiaknak például férfiként élni.

És pont.

A legközelebbiig...

MCL

"Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell.
Ezen nem lehet segíteni.
És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok.
Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eridj ki az erdőre.
A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.
Lassan járj, urasan.
Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden.
Erdő, mező, folyó, hegy.
Megteheted, hiszen ember vagy.
Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen.
Nézd meg a virágokat.
Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris. Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül.
Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy."

Egy ideje én is...
És bár nem a fákat öleltem, de a végeredmény érzésben az volt.

Akartam.
Régóta.
Töretlenül.
Tegnap este megtörtént.
És eljutottam.

Állsz a tömegben, alapvetően ritmustisztelő embernek vallod magad- olyannyira tiszteled, hogy nem mersz rálépni-, és azt veszed észre, hogy mozog a lábad, ringatod a tested, majd csápolsz...
És amikor a klasszikus számuk alatt a szokásos "közönség közé séta" és kézfogások aktus jön az énekes által, és egyszercsak ott áll előtted, nézel, hogy te nem vagy olyan, meg egyébként is, mások sikítanak, dugdossák mindenkin át a kezüket, hogy velük is fogjon kezet, te meg inkább úgy teszel, hogy neked nincs is kezed, aztán meg átfut az agyadon, hogy add már oda, sose lesz talán még egy ilyen, és igen, ez megint egy "átléptem magamon" mozzanat volt, majd másnap reggel ezzel traktálod a 18 évesedet...bolond vagy? Talán. Boldog? Biztosan.
Ott voltunk, lazultunk, tetszett, köszönöm!

A legközelebbiig...!

Szembejöttek...

Esti szép.

Skobrák Máté: ha majd

te csak mész én meg csak
viszem utánad a hallgatásod

csak mész én meg
csak utánad

csak viszem és közben
arra gondolok
hogy a méltóságot
nem méterben mérik

s hogy ha majd
már nem foglak követni
biztos beszélni kezdesz

#skobrákmáté

FELHÍVTÁL

Húsz év telt el, azóta.
És ma felhívtál.
Csak úgy,
Mert eszedbe jutottam,
Mert kíváncsi voltál rám.
Mert meg akartad nyugtatni,
Azóta is háborgó lelkiismeretedet.
Én segítettem és nem bántottalak.
Azt adtam, amit hallani akartál.
Azt, hogy nem haragszom már.
Húsz év telt el, azóta.
És ma felhívtál.
Emlékeztél még rá,
Milyen is volt, amikor átvágtál.
Én segítettem és nem bántottalak.
Éreztem, jól estek a kedves szavak.
És bár felejteni nem tudok,
Bántani mégsem akartalak.
Ahogy nevetsz még egyszer,
Utoljára hallani, úgy akartalak.
Aztán bontottam a vonalat.
Végleg.

Vincent & Vincent – SZÖSSZENETEK

Mostanság

https://youtu.be/bLPm2RXikQ0

Házi feladat

Egy kedves és segítő ismerőstől házi feladatot kaptam.

Pontosabban kettőt.

Az egyik a "személyészlelés", a másik pedig kifejezetten rám vonatkozik.

Éjjel kutattam e végett magamban.
Az van, hogy jelen pillanatban egy bizonyos személy éppen arról győzködi saját hazugságai alátámasztásai végett az új környezetét és a mi régi, de mára már csak az ő családját, hogy én szabok akadályokat bizonyos személy és közte.

Járt az agyam, hogy miként tudom én ezt a hamis, talmi képet a valóság tükrében megmutatni az érintetteknek, akik bizonyára most engem illetnek azokkal a nem épp dícséretes jelzőkkel, amiket 9 éve egy másik asszony kapott tőlük.
Ott, akkor én is nagyon hittem, hogy minden úgy van, ahogy mondják, ahogy Ő mondja.

Mára rájöttem: az is hazugság volt, mint ahogy a jelen élete is az.
És már arra is rájöttem, hisz én adnám, vihetné, csak egy kérésemet kellene teljesítse 1,5 hónapja, hogy NEM KELL megfeleljek az ő és a "csapata" elvárásainak, és nem szükséges megvédenem az igazamat előttük.
Ők ismerik Őt, ahogy Ő is saját magát- néha okoz is ez neki lelkiismeretfurdalást, és ez ha nekik nem elég, akkor nincs mit tenni.

Az évek óta tartó családi viszályaik, nem beszéléseik minden szónál többet mondanak.

Ámíthatják magukat, egymást, hazudhatnak, ideig-óráig ez működik is.

Nekem már nincs ott szerepem.

Az én lelkem tiszta, anyaként, leendő exként, emberként.

Értékes vagyok, tiszta, szeretetre érdemes, őszinte és egyenes.
Olyan ember, akinek évtizedes barátságok kisérik útját, aki bárhová visszamehet, örömmel látják, akire másoknak is van igénye, akit barátok várnak magukhoz, akinek a családja tudja, stabil támaszuk bármiben.

ÉN már kezdek rendbejönni.
Még házi feladatok sora áll előttem, szerintem, de igyekezni fogok.

Köszönöm, Pótapu!

És egyébként is, jó úton járhatok, hisz egy hete a szerencse prominens képviselőjével kávézok minden reggel a konyhámban: új lakótársunk van egy pók személyében.  ;-)

A legközelebbiig...!

Running

Márta just finished a Runtastic run of 3,04 km in 19m 29s https://www.runtastic.com

Érdekesen alakult ez a futás nálam.

Januárban eldöntöttem, meglepem a születésnapjára egy fotósorozattal. Mert megérdemli, és hogy tudja, lássa, neki egy ilyen jó nő a társa.

Ezzel a saját komfortzónámat is át akartam lépni. Ezt is érte téve. 

Edzeni kezdtem.

Aztán tavasszal hozott egy döntést.
És a fotózás értelmét vesztette pár nappal az aktualitása előtt.

Azóta még többet mozgok.
Már futok is, egyre többet, egyre jobban.

Már nem Érte.
Miatta.

Hogy elhagyjam, kifussam magamból a fájdalmat, a megválaszolatlan kérdéseket, a befejezetlen véget.

A futás már nem fáj.
Az érzések még igen.

A legközelebbiig...!

Újratervezés

Márta just finished a Runtastic run of 2,99 km https://www.runtastic.com

Vasárnap este fél 8kor rájössz, hogy még annyi dolgod van, ezért gyorsan futsz egy kört, egy rövidet, mert még a Kicsi iskolakezdése rajtad is kifog, be kell még pakolnod...

A legközelebbiig...

Dobókocka

Holnap kezdődik a suli. Az első nap a Kicsinek. Megvolt a tanévnyitó, és egy gyors tájékoztató, hogy holnap mit és hogyan...
Hazaérvén ennek megfelelően elkezdtem összerakni a holnapot.
És elakadtam.
Nincs meg a két dobókocka.
Pedig hétfőn vettem kettőt.
Darabját 63,- Ftért. Nem nagy pénz.
És most nincs meg.
Emlékszem, hétfőn csomagoltuk a könyveket, és ott volt a padlón mindkettő.
Felidegesített.
Dühöngtem.
Mert ebben a k... lakásban minden eltűnik.
Mert itt sose lesz rend.
Egy éve hiányos minden.
És most is. Várok dolgokat, holott a zsigereimben már egy éve tudtam, nem fognak jönni.
De hittem.
Mert nekem a szavaknak súlya van.

Már épp összetörni, széthullani készültem.
De két dobókocka miatt?
Amikor inkább ki kellene húznom magamat, hogy egyedül útjára indítom a Kicsit? Hogy a szemüvegébe új lencse kellett, hogy az iskolakezdés költségeit mindenütt szajkózzák, és mégis csak az hallja meg, akinek elő is kell teremtenie?
Hogy egyedül oldom meg az életünket, és közben rájöttem: a vér nem számít, a barátok viszont igen?
Hogy minden ellenfáradozás ellenére van holnap iskolatáska, amit a Kicsi a hátára tud venni, hogy van tolltartója, és a belevalókat is meg tudtam venni, vagy az egyik Legjobb hozta, mert már egy éve gyűjti neki, darabonként, hogy kapom neki a ruhákat, mert igenis, így vagyunk mi egy család, mert ŐK gondolnak velünk...

Lehet, hogy most nincs meg az a két fránya kocka.

De már tudom, a barátnőimmel, a barátokkal igenis 6t dobtam!

És fogok, a saját életemben is, ahol én teremtem meg, ahol enyém az, ami van, és nem a máséba ülök, és bár nehéz, de épp ezért, becsülni fogom, és másért soha fel nem adni!

A legközelebbiig...!

Amikor

Fodor Ákos

POSZGRADUALITÁS

Tudnod kell, hogy már
nem vagyok olyan buta,
hogy tanítsalak.

Bezárt ajtó

Vincent&Vincent:

/Részlet, az új könyvből.
A címe: NEM VOLT ÚJ A NAP ALATT/

Mikor úgy döntöttél, hogy elmész, én segítettem.
Megtettem mindent, amit csak tehettem.
Segítettem bepakolni a táskákat, és a bőröndöket.
Simogattalak és gyengéden öleltelek.
Megköszöntem mindent és elengedtelek.
Megkérdeztem még utoljára és félve:
Nem lehetne-e, hogy ezt az egészet elfelejtve,
Holnap csak úgy gondoljunk erre,
Mint egy tévedésre?
Értetlenül néztél rám, s úgy vágtad hozzám a választ:
Nem vagy annyira ostoba, hogyha már belevágtál,
Meg se próbáld nélkülem, és ne ezt válaszd!
Aztán hátra sem nézve, gyorsan hagytál ott,
Keresni indultál, egy nem létező, jobb világot.
Emlékszem, álltam még ott egy ideig,
Akkor talán, még reméltem valamit.
Aztán csak vártam, hosszú hónapokba bújva,
Reménykedve, az ajtót bámulva.
Vártam hosszú évszakokon keresztül,
Igen, csak vártam rendületlenül.
Közben sok hibát követtem el, tudom,
De ez kellett ahhoz, hogy lelkem életben maradjon!
Vártam, hogy rájöjj arra, amit én már tudok.
Vártam, hogy te is érezd, amitől undorodok.
Aztán nem bírtam tovább, az élet rövid dolog.
Ha nincs értelme, abba én belehalok.
Nem vártam többé és lassan továbbléptem,
Még egy rövid időre, a házba visszatértem.
Meg sem hallottam, mikor egyszer megjelentél,
A kertajtónál félve, nem is csengettél.
Halkan kopogtatva, talán csak intettél.
Mikor nem jött válasz feladtad, és sírva elmentél.
Az ajtón, miért nem dörömböltél?
Üvöltve, miért nem csöngettél?
Miért nem törted át a lezárt gátat?
Miért fordítottál, próbálkozás nélkül hátat?
Talán nem is volt benned igazi akarat,
Gyenge voltál ahhoz, hogy ledöntsd a falakat.
Talán féltél a csalódástól, és szégyellted magadat.
Így történt, hogy csak sok idő után jött a gondolat,
Kitisztult, egy rég elhomályosult tudat:
Nem érdemelsz engem, nem te vagy, ki újat mutat.
A jövő bármit is hoz, és bármit is kutat,
Kell hozzá a szerelem, és a legyőzhetetlen akarat!
Nem néztem tovább tétlenül a falakat,
Elmentem én is, és becsuktam végleg a kapukat.
Azt hittem fájni fog, de felszabadított a távozás.
Mert nem gyötört többé a sok régi, fájó látomás.
Aztán a változás lassan új színeket festett mindenre.
Azóta egy másik ajtón járok be, egy másik életbe,
És ha hiányzom, már valaki más ölel a keblére.
Elrohant a múlt, és látod, kevés az idő az életre.
Azóta kinyílt a régi kapu, nincs már zárva.
Te ülsz ott abban a házban, valaki másra várva.
Ő nyitja már a zárat, és ébreszti benned a vágyat.
Árnyékemberként lépkedve keresi a nyomaimat,
Úgy valósítja meg neked, az én egykori álmaimat.
Aprópénzért feláldozott lelkek, a szerelem oltárán.
Hazugságokon vett mosolyok, az ördög oldalán.
Ha tudnám mi lett volna jó, hidd el, elmondanám.
Valami egyszer csak elszakadt, leesett, és összetört.
De nem volt hiába a fájdalom, ami régen meggyötört.
Egykor megviselt lelkembe, egy új ember költözött.
Azóta gondolod úgy, hogy megérkeztél a helyedre,
Bár szeretnéd, azóta sem jön álom a szemedre.
Orvosok értetlen hada keresi testedben az okát,
Közben háborgó lelked, az ésszel vívja a csatát.
Egy ajtó örökre bezárult, a sok emlékkel.
Ami egykor fontos volt, már nem is kell.
Emlékszem, álltam még ott egy ideig,
Akkor talán, még reméltem valamit.

Vincent & Vincent – SZÖSSZENETEK

Új könyvünk már előrendelhető!

KÖNYVEINK, ERRE A LINKRE
KATTINTVA ÉRHETŐEK EL:
http://bit.ly/2bnz9Jn

Idézet a WMNtől

"A magyar ember meg van róla győződve, hogy jó feleségtartó, viszont már az iskolában arra tanítottak bennünket, hogy az ősmagyarok egynejűségben éltek, s a feleség egyenrangú volt az urával. Hát én láttam, hogy másfajta népek hogy tartják a feleségüket. A német úgy tartja, mint egy háztartási hivatalnokot. A zsidó úgy, mint egy háremhölgyet, de egy emancipált háremhölgyet. Az olasz, mint egy rabot. Bezárja a házba, s féltékeny, s egy életen át nem szűnik meg vad ellenőrzés alatt tartani. De a magyar embernél az asszonynak a legbizonytalanabb a pozíciója, mert a magyar asszonynak úrnak is kell lenni, rabszolgának is, műveltnek is, butának is. Istennőnek is, ringyójának is, mert a magyar úr úgy néz a feleségére, mint felsőbbrendű lényre, akit sikerült neki leigázni." - Móricz Zsigmond: Úri muri (részlet)

Pont így

A héten

megkaptam, hogy rossz ember és még rosszabb anya vagyok.

Majd a gyerekeim, anélkül, hogy ebbe beavattam volna őket, élték tovább az életüket a szokásos módon: a nagylányom inkább a kanapén aludt mellettem, minthogy átmenjen a szobájába, fogta a kezemet, és simogatta az alkaromat, amit már 18 éve tesz. Mert ez őt megnyugtatja, én meg örülök, hogy simogat.

A kislányom pedig spontán elaludt, most nem mellettem, hanem rajtam.

Körülbelül 2 percig rágódtam a vádakon, mert egy olyan személytől származott, aki nem ismer, és itélkezik, hallomások alapján.

És ma pedig ajándék érkezett.
Egy olyan baráttól, akivel még sosen találkoztam.
De 5 éve bepottyant az életünkbe, és 5 éve követjük egymás életének történéseit.
Sőt, néha ő hamarabb tudja, ha valami van, mint amikor én feltárom előtte.

És a legfontosabb! Ő is figyel rám. Mint a születésnapomkor Csilla.
És saját kezűleg készített ajándékkal lepett meg. Egy álom!

Még jó, hogy vannak olyanok, akik időt nem kímélve meg SZERETNÉNEK ismerni, és akiket én is örömmel fogadok az életembe.

"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm."

(Richard Bach)

A legközelebbiig...!

Két fajta...

"Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.

Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.

Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz - jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla - hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?"

(Peter Noel)

Zsaruvér

..."A család legyen az élet központja. Minden egyéb csak az űrt hivatott betölteni!"

néha Tom Selleck igen bölcs...

A legközelebbiig...!

Csak hogy...

...a csöndet megtörjem.

Voltunk nyaralni.
Csodás volt, legfőképpen azért, mert hosszú évek óta nem volt rá példa.
Mi inkább olyan költözős fajták voltunk, úgy 9 éven át ez volt a trend nálunk.
Viszont bizonyos dolgok miatt a helyem már fix, visszaállt, vagy állni fog az életem a 9 évvel ezelőttire, így hoztam a megszokott formámat: nyáron meglepő módon nyaralunk innentől.

Közben kötöttem, horgoltam, ahogy kell.

A legközelebbiig...!

Márti

https://youtu.be/qtB-zjX5VEQ

Küldöm azoknak, akik ma gondoltak rám, és azoknak is, akik nem.

:-)

A legközelebbiig...!

Útisüti

A napokban emlegettük a Nagylányommal ezt a sütit.
Egy időben sűrűn készítettem, inkább koszolós, mint pepecselős.
Azoknak, akik csokoládé imádók, kifejezetten kötelező egyszer ilyet csinálni éspervagy enni.

A héten többször elém kerültek a 3 évvel ezelőtti kirándulásaink képei, és emlékeim szerint mind Svájcba, mind Olaszországba utazva ezt vittük nassolni.

Luzern felé is emlékezetes lehetett az íze, de maradandót a süti akkor alkotott, amikor a Kicsi a Garda-tónál lévő sok alagút egyikéből kiérvén közölte az autóban, hogy neki most a Csokoládés pöfeteg bizony visszakívánkozik, mert amolyan búvárkaja lett: lement, szétnézett, visszajönne...

És bár volt nálunk hányós zacskó, meg egy bátor és klassz kiscsaj is, aki próbált urrá lenni a gyomrán, de mivel a zacskó új volt, a 3éves meg nem tudta szétnyitni, így csudaszép barna lett minden...

Imádtam a fügefák társaságában az ivásra szánt ásványvízzel kimosni az autónkat...meg a gyereket...meg a játékait, könyveit...

Viszont a süti tagadhatatlanul finom.
És holnap mi ismét utazunk.
Igaz, nem az olasz (tenger)partra.
De part lesz, víz lesz, állítólag napsütés is.
Úgyhogy a süti létjogosultsága megvan.

Recept tucsokbogar.blogspot.com oldaláról.

A legközelebbiig...!

13

...éve már...

Nem lehettél részese a 6 unokád érkezésének, életének, csak kettőnek.

Nem lehettél részese életünk örömeinek, bánatainak.

Nem lehettél itt, amikor kellett volna a vállad, az ölelésed, a simogatásod.

Nem vagy itt, most, amikor megint nagyon kellenél.

Még most is van, hogy azt látom, ott mész az utcán.

Még mindig hívni akarlak, ha valamit el akarok gyorsan mondani.

Még mindig, minden nap eszemben vagy.

Elég csak magamra néznem: a mozdulataim, gesztusaim ahogy öregszem, egyre inkább Te vagyok.

Remélhetem csak, hogy én is leszek olyan jó anyja a lányoknak, mint Te nekem, nekünk.

Hiányzol.

A legközelebbiig...

Zokni

Bátyámnak lesz.
Születésnapjára.
Mivel nem Fb és blogolvasóm, így nem hiszem, hogy innen fog róla tudomást szerezni idő előtt.

Jó ez a fonal, még ebben a melegben is.

Meleg: 32-34 fokos hőmérsékletben ér a gyereknek 38,9-es lázat produkálni?
Értem én, hogy verseny, de miért a Kicsinek kellett most győznie a számokat tekintve?!

A legközelebbiig...!

Be happy!

Azért az alkotás is jelen van az estékben.
Bár most lassabban megy, a  lakás ismét katasztrófa sújtotta övezet, kezdem úgy érezni, hogy nekem  minden nyáron megadatik az "új élet" kezdete, annak mindent felforgató bájával.
Tavaly hirtelen költözés, neverendingstorynak betudható lakásfestéssel, és egy decemberi "lenyugodhatokmertvégrerendvan" érzéssel katartikus végben való kitöréssel.
Erre most vasárnap megjöttek azon dolgok az életembe, tárgyakról beszélek, nem érzésekről (róluk lemondtam volna, illetve ha bölcsebb vagyok, akkor 5 évvel ezelőtt már letudtam volna őket), amelyeket egy éve várok.
De csak egy részük.
És az ő egy részüknek egy része sem nálam landolt, mert ha mi "költözünk", akkor tuti, hogy az nincs rendben. Valahogy érzem, értem, hogy miért, vagy mi/ki miatt.
Szóval, most a lakás egy raktár, egy szemétdomb, egy "meneküljünkotthonról" terület.
Ja, hogy miért nem teszek rendet?
Nem rajtam múlik.
Pár (konkrétan 5 doboz) gardróbszekrénnyi csavar az oka: őket a fuvaros máshová tette le. Más, egyéb dolgaimmal együtt.
Ma ott tart a sztori, hogy majd én menjek el értük.
Kb. 100 km-t.
Köszi, innen is.
Beee happyyyyy!

táska lesz, de mivel haladós a munka, így lebontottam...ja, mert dupla szállal stabilabb

nyaklánc, A-nak, a többedik-Lelkes reklámhordozóm

smoothi...vagy valami olyasmi, ebédre imádom

unokahuginak lesz szülinapi ajándék

A legközelebbiig...!