2016. augusztus 31., szerda

Dobókocka

Holnap kezdődik a suli. Az első nap a Kicsinek. Megvolt a tanévnyitó, és egy gyors tájékoztató, hogy holnap mit és hogyan...
Hazaérvén ennek megfelelően elkezdtem összerakni a holnapot.
És elakadtam.
Nincs meg a két dobókocka.
Pedig hétfőn vettem kettőt.
Darabját 63,- Ftért. Nem nagy pénz.
És most nincs meg.
Emlékszem, hétfőn csomagoltuk a könyveket, és ott volt a padlón mindkettő.
Felidegesített.
Dühöngtem.
Mert ebben a k... lakásban minden eltűnik.
Mert itt sose lesz rend.
Egy éve hiányos minden.
És most is. Várok dolgokat, holott a zsigereimben már egy éve tudtam, nem fognak jönni.
De hittem.
Mert nekem a szavaknak súlya van.
Már épp összetörni, széthullani készültem.
De két dobókocka miatt?
Amikor inkább ki kellene húznom magamat, hogy egyedül útjára indítom a Kicsit? Hogy a szemüvegébe új lencse kellett, hogy az iskolakezdés költségeit mindenütt szajkózzák, és mégis csak az hallja meg, akinek elő is kell teremtenie?
Hogy egyedül oldom meg az életünket, és közben rájöttem: a vér nem számít, a barátok viszont igen?
Hogy minden ellenfáradozás ellenére van holnap iskolatáska, amit a Kicsi a hátára tud venni, hogy van tolltartója, és a belevalókat is meg tudtam venni, vagy az egyik Legjobb hozta, mert már egy éve gyűjti neki, darabonként, hogy kapom neki a ruhákat, mert igenis, így vagyunk mi egy család, mert ŐK gondolnak velünk...
Lehet, hogy most nincs meg az a két fránya kocka.
De már tudom, a barátnőimmel, a barátokkal igenis 6t dobtam!
És fogok, a saját életemben is, ahol én teremtem meg, ahol enyém az, ami van, és nem a máséba ülök, és bár nehéz, de épp ezért, becsülni fogom, és másért soha fel nem adni!
A legközelebbiig...!

2016. augusztus 22., hétfő

Fodor Ákos

POSZGRADUALITÁS

Tudnod kell, hogy már
nem vagyok olyan buta,
hogy tanítsalak.

2016. augusztus 21., vasárnap

Bezárt ajtó

Vincent&Vincent:

/Részlet, az új könyvből.
A címe: NEM VOLT ÚJ A NAP ALATT/

Mikor úgy döntöttél, hogy elmész, én segítettem.
Megtettem mindent, amit csak tehettem.
Segítettem bepakolni a táskákat, és a bőröndöket.
Simogattalak és gyengéden öleltelek.
Megköszöntem mindent és elengedtelek.
Megkérdeztem még utoljára és félve:
Nem lehetne-e, hogy ezt az egészet elfelejtve,
Holnap csak úgy gondoljunk erre,
Mint egy tévedésre?
Értetlenül néztél rám, s úgy vágtad hozzám a választ:
Nem vagy annyira ostoba, hogyha már belevágtál,
Meg se próbáld nélkülem, és ne ezt válaszd!
Aztán hátra sem nézve, gyorsan hagytál ott,
Keresni indultál, egy nem létező, jobb világot.
Emlékszem, álltam még ott egy ideig,
Akkor talán, még reméltem valamit.
Aztán csak vártam, hosszú hónapokba bújva,
Reménykedve, az ajtót bámulva.
Vártam hosszú évszakokon keresztül,
Igen, csak vártam rendületlenül.
Közben sok hibát követtem el, tudom,
De ez kellett ahhoz, hogy lelkem életben maradjon!
Vártam, hogy rájöjj arra, amit én már tudok.
Vártam, hogy te is érezd, amitől undorodok.
Aztán nem bírtam tovább, az élet rövid dolog.
Ha nincs értelme, abba én belehalok.
Nem vártam többé és lassan továbbléptem,
Még egy rövid időre, a házba visszatértem.
Meg sem hallottam, mikor egyszer megjelentél,
A kertajtónál félve, nem is csengettél.
Halkan kopogtatva, talán csak intettél.
Mikor nem jött válasz feladtad, és sírva elmentél.
Az ajtón, miért nem dörömböltél?
Üvöltve, miért nem csöngettél?
Miért nem törted át a lezárt gátat?
Miért fordítottál, próbálkozás nélkül hátat?
Talán nem is volt benned igazi akarat,
Gyenge voltál ahhoz, hogy ledöntsd a falakat.
Talán féltél a csalódástól, és szégyellted magadat.
Így történt, hogy csak sok idő után jött a gondolat,
Kitisztult, egy rég elhomályosult tudat:
Nem érdemelsz engem, nem te vagy, ki újat mutat.
A jövő bármit is hoz, és bármit is kutat,
Kell hozzá a szerelem, és a legyőzhetetlen akarat!
Nem néztem tovább tétlenül a falakat,
Elmentem én is, és becsuktam végleg a kapukat.
Azt hittem fájni fog, de felszabadított a távozás.
Mert nem gyötört többé a sok régi, fájó látomás.
Aztán a változás lassan új színeket festett mindenre.
Azóta egy másik ajtón járok be, egy másik életbe,
És ha hiányzom, már valaki más ölel a keblére.
Elrohant a múlt, és látod, kevés az idő az életre.
Azóta kinyílt a régi kapu, nincs már zárva.
Te ülsz ott abban a házban, valaki másra várva.
Ő nyitja már a zárat, és ébreszti benned a vágyat.
Árnyékemberként lépkedve keresi a nyomaimat,
Úgy valósítja meg neked, az én egykori álmaimat.
Aprópénzért feláldozott lelkek, a szerelem oltárán.
Hazugságokon vett mosolyok, az ördög oldalán.
Ha tudnám mi lett volna jó, hidd el, elmondanám.
Valami egyszer csak elszakadt, leesett, és összetört.
De nem volt hiába a fájdalom, ami régen meggyötört.
Egykor megviselt lelkembe, egy új ember költözött.
Azóta gondolod úgy, hogy megérkeztél a helyedre,
Bár szeretnéd, azóta sem jön álom a szemedre.
Orvosok értetlen hada keresi testedben az okát,
Közben háborgó lelked, az ésszel vívja a csatát.
Egy ajtó örökre bezárult, a sok emlékkel.
Ami egykor fontos volt, már nem is kell.
Emlékszem, álltam még ott egy ideig,
Akkor talán, még reméltem valamit.

Vincent & Vincent – SZÖSSZENETEK

Új könyvünk már előrendelhető!

KÖNYVEINK, ERRE A LINKRE
KATTINTVA ÉRHETŐEK EL:
http://bit.ly/2bnz9Jn

2016. augusztus 14., vasárnap

Idézet a WMNtől

"A magyar ember meg van róla győződve, hogy jó feleségtartó, viszont már az iskolában arra tanítottak bennünket, hogy az ősmagyarok egynejűségben éltek, s a feleség egyenrangú volt az urával. Hát én láttam, hogy másfajta népek hogy tartják a feleségüket. A német úgy tartja, mint egy háztartási hivatalnokot. A zsidó úgy, mint egy háremhölgyet, de egy emancipált háremhölgyet. Az olasz, mint egy rabot. Bezárja a házba, s féltékeny, s egy életen át nem szűnik meg vad ellenőrzés alatt tartani. De a magyar embernél az asszonynak a legbizonytalanabb a pozíciója, mert a magyar asszonynak úrnak is kell lenni, rabszolgának is, műveltnek is, butának is. Istennőnek is, ringyójának is, mert a magyar úr úgy néz a feleségére, mint felsőbbrendű lényre, akit sikerült neki leigázni." - Móricz Zsigmond: Úri muri (részlet)

2016. augusztus 12., péntek

A héten

megkaptam, hogy rossz ember és még rosszabb anya vagyok.

Majd a gyerekeim, anélkül, hogy ebbe beavattam volna őket, élték tovább az életüket a szokásos módon: a nagylányom inkább a kanapén aludt mellettem, minthogy átmenjen a szobájába, fogta a kezemet, és simogatta az alkaromat, amit már 18 éve tesz. Mert ez őt megnyugtatja, én meg örülök, hogy simogat.

A kislányom pedig spontán elaludt, most nem mellettem, hanem rajtam.

Körülbelül 2 percig rágódtam a vádakon, mert egy olyan személytől származott, aki nem ismer, és itélkezik, hallomások alapján.

És ma pedig ajándék érkezett.
Egy olyan baráttól, akivel még sosen találkoztam.
De 5 éve bepottyant az életünkbe, és 5 éve követjük egymás életének történéseit.
Sőt, néha ő hamarabb tudja, ha valami van, mint amikor én feltárom előtte.

És a legfontosabb! Ő is figyel rám. Mint a születésnapomkor Csilla.
És saját kezűleg készített ajándékkal lepett meg. Egy álom!
Még jó, hogy vannak olyanok, akik időt nem kímélve meg SZERETNÉNEK ismerni, és akiket én is örömmel fogadok az életembe.

"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm."

(Richard Bach)

A legközelebbiig...!





2016. augusztus 7., vasárnap

Két fajta...

"Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.

Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.

Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz - jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla - hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?"

(Peter Noel)

Zsaruvér

..."A család legyen az élet központja. Minden egyéb csak az űrt hivatott betölteni!"

néha Tom Selleck igen bölcs...

A legközelebbiig...!

2016. augusztus 5., péntek

Csak hogy...

...a csöndet megtörjem.

Voltunk nyaralni.
Csodás volt, legfőképpen azért, mert hosszú évek óta nem volt rá példa.
Mi inkább olyan költözős fajták voltunk, úgy 9 éven át ez volt a trend nálunk.
Viszont bizonyos dolgok miatt a helyem már fix, visszaállt, vagy állni fog az életem a 9 évvel ezelőttire, így hoztam a megszokott formámat: nyáron meglepő módon nyaralunk innentől.

Közben kötöttem, horgoltam, ahogy kell.

A legközelebbiig...!

2016. július 29., péntek

Márti

https://youtu.be/qtB-zjX5VEQ

Küldöm azoknak, akik ma gondoltak rám, és azoknak is, akik nem.

:-)

A legközelebbiig...!

2016. július 24., vasárnap

Útisüti

A napokban emlegettük a Nagylányommal ezt a sütit.
Egy időben sűrűn készítettem, inkább koszolós, mint pepecselős.
Azoknak, akik csokoládé imádók, kifejezetten kötelező egyszer ilyet csinálni éspervagy enni.



A héten többször elém kerültek a 3 évvel ezelőtti kirándulásaink képei, és emlékeim szerint mind Svájcba, mind Olaszországba utazva ezt vittük nassolni.
Luzern felé is emlékezetes lehetett az íze, de maradandót a süti akkor alkotott, amikor a Kicsi a Garda-tónál lévő sok alagút egyikéből kiérvén közölte az autóban, hogy neki most a Csokoládés pöfeteg bizony visszakívánkozik, mert amolyan búvárkaja lett: lement, szétnézett, visszajönne...
És bár volt nálunk hányós zacskó, meg egy bátor és klassz kiscsaj is, aki próbált urrá lenni a gyomrán, de mivel a zacskó új volt, a 3éves meg nem tudta szétnyitni, így csudaszép barna lett minden...

Imádtam a fügefák társaságában az ivásra szánt ásványvízzel kimosni az autónkat...meg a gyereket...meg a játékait, könyveit...

Viszont a süti tagadhatatlanul finom.
És holnap mi ismét utazunk.
Igaz, nem az olasz (tenger)partra.
De part lesz, víz lesz, állítólag napsütés is.
Úgyhogy a süti létjogosultsága megvan.
Recept tucsokbogar.blogspot.com oldaláról.


A legközelebbiig...!

13

...éve már...

Nem lehettél részese a 6 unokád érkezésének, életének, csak kettőnek.

Nem lehettél részese életünk örömeinek, bánatainak.

Nem lehettél itt, amikor kellett volna a vállad, az ölelésed, a simogatásod.

Nem vagy itt, most, amikor megint nagyon kellenél.

Még most is van, hogy azt látom, ott mész az utcán.

Még mindig hívni akarlak, ha valamit el akarok gyorsan mondani.

Még mindig, minden nap eszemben vagy.

Elég csak magamra néznem: a mozdulataim, gesztusaim ahogy öregszem, egyre inkább Te vagyok.

Remélhetem csak, hogy én is leszek olyan jó anyja a lányoknak, mint Te nekem, nekünk.

Hiányzol.

A legközelebbiig...

2016. július 23., szombat

Zokni

Bátyámnak lesz.
Születésnapjára.
Mivel nem Fb és blogolvasóm, így nem hiszem, hogy innen fog róla tudomást szerezni idő előtt.

Jó ez a fonal, még ebben a melegben is.

Meleg: 32-34 fokos hőmérsékletben ér a gyereknek 38,9-es lázat produkálni?
Értem én, hogy verseny, de miért a Kicsinek kellett most győznie a számokat tekintve?!

A legközelebbiig...!

2016. július 21., csütörtök

Be happy!


Azért az alkotás is jelen van az estékben.
Bár most lassabban megy, a  lakás ismét katasztrófa sújtotta övezet, kezdem úgy érezni, hogy nekem  minden nyáron megadatik az "új élet" kezdete, annak mindent felforgató bájával.
Tavaly hirtelen költözés, neverendingstorynak betudható lakásfestéssel, és egy decemberi "lenyugodhatokmertvégrerendvan" érzéssel katartikus végben való kitöréssel.
Erre most vasárnap megjöttek azon dolgok az életembe, tárgyakról beszélek, nem érzésekről (róluk lemondtam volna, illetve ha bölcsebb vagyok, akkor 5 évvel ezelőtt már letudtam volna őket), amelyeket egy éve várok.
De csak egy részük.
És az ő egy részüknek egy része sem nálam landolt, mert ha mi "költözünk", akkor tuti, hogy az nincs rendben. Valahogy érzem, értem, hogy miért, vagy mi/ki miatt.
Szóval, most a lakás egy raktár, egy szemétdomb, egy "meneküljünkotthonról" terület.
Ja, hogy miért nem teszek rendet?
Nem rajtam múlik.
Pár (konkrétan 5 doboz) gardróbszekrénnyi csavar az oka: őket a fuvaros máshová tette le. Más, egyéb dolgaimmal együtt.
Ma ott tart a sztori, hogy majd én menjek el értük.
Kb. 100 km-t.
Köszi, innen is.
Beee happyyyyy!

táska lesz, de mivel haladós a munka, így lebontottam...ja, mert dupla szállal stabilabb


nyaklánc, A-nak, a többedik-Lelkes reklámhordozóm


smoothi...vagy valami olyasmi, ebédre imádom


unokahuginak lesz szülinapi ajándék

A legközelebbiig...!

2016. július 20., szerda

Csak mert megtetszett...

Az "Igazit" keresed?
Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt...
Most már az "Igazat" keresem...
Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."

/Wass Albert/



A legközelebbiig...!

2016. július 19., kedd

Gondolsz-e rám?

Először azt gondoltam, hogy nem értem én ezt az évet.
Hogy minden NAGY elmegy.
Miért van ez?
Gyűjti a Jóistenke az Égi Zenekarba a tagokat?

Aztán rájöttem.

Már én is olyan korú vagyok, amikor azok, akiknek a zenéin nőttem fel, vagy azok, akik folyamatosan alakították a zenei ízlésemet, igen, ők még idősebbek voltak, mert máshogy nem tudtak volna olyat alkotni, amivel meg tudnak győzni zsenialitásukról.

Elment Somló Tamás is.



https://www.youtube.com/watch?v=0bkthMPtcxc&index=9&list=PLUneJM4wIm-qcbPzmGZl8EcTgFU0cum

Dalszöveg

Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.

Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Gondolsz-e rám?


R.I.P.

A legközelebbiig...!



2016. július 10., vasárnap

Fonalfestéshez




"Ízelítő a 2011/5-ös számából -
Festő növények, növényi festékek,
Süni ökológiai magazin - rajongói oldal albuma Festőnövények, NÖVÉNYIFESTÉKEK
Írta és fényképezte: Terman Beáta
Ha megnézzük a virágoskert vagy mező növényeit, láthatjuk, hogy igen változatos színekben pompáznak. Minden növényben találhatók festékanyagok, amelyek a szárak, levelek zöldjét, esetleg vöröses árnyalatát, a virágszirmok változatos színét adják: a fehértől a finomabb színeken át a mélyebb liláig, bordóig. Ha szeretnénk e szép színeket a minket körülvevő tárgyakba átcsempészni, be kell gyűjtenünk a megfelelő növényi részeket, melyek segítségével elérhetjük célunkat. A növényi festékek használata régi időkre tekint vissza. Mintegy 2000 különböző növényt jegyeztek fel, melyeket az emberek e célra eredményesen használtak már. Az így kapott színek nem olyan erősek, mint a manapság mesterségesen előállított színezőanyagoké, de természetes úton kapjuk, ezért igazán itt az ideje, hogy ezt a háttérbe szorult festési technikát újra egyre többen felfedezzék! Sajnos nem használhatunk bármilyen, nekünk tetsző színű növényt festési célra, csak azokat, amelyeknek festékanyagai látható és tartós színváltozást biztosítanak a festeni kívánt alapanyagunknál. Festéssel elsősorban természetes alapanyagok (pl. len- és kendervászon, gyapjú, csuhé, fa) jellemző színe változtatható meg. Mi a teendőd? Először válassz egy természetes anyagot! Ha pamutra esett a választás, először alaposan mosd ki. Lehetőleg mosószappant használj, majd tiszta vízzel többször öblítsd át – így eltávolítod az anyagban lévő szennyeződéseket, és a festés eredménye szebb lesz. A festőlé elkészítéséhez válassz egy növényt! (Ötleteket meríthetsz a következő sorokból.) Helyezd el a növényi részeket egy lábasba vagy fazékba, és öntsd fel annyi vízzel, hogy ellepje! Használj olyan „zsákot”, amelyből könnyen kijön a festékanyag, de a növényi részek bent maradnak. Ilyet könnyen készíthetsz Te is, pl. egy régi függöny darabjaiból. Így az apróbb növényi részek, szirmok, magvak nem ragadnak rá a festeni kívánt anyagra. A várható szín intenzitását, erősségét nagyban meghatározza, hogy mekkora mennyiségű növényt – levelet, szirmot, termést stb. – helyezel el a vízben. Tovább változtathatsz a szín erősségén, ha tovább tartod az anyagot a festőlében, illetve benne hagyod annak teljes kihűléséig. Ha többször felforralod, majd újra hagyod kihűlni, akkor az anyagot még jobban megszínezi a növényi festékanyag. Ahhoz, hogy az anyag egyenletes színt kapjon, jó, ha többször átmozgatod! Lehetőleg figyelj arra is, hogy a növényi részeket a színek kioldódása után kivedd az edényből. Ellenkező esetben különböző erősségben fogja meg az alapanyagot. Ahol érintkezik a növénnyel, ott várhatóan erősebb lesz a szín. Bár lehet, hogy pont így szeretnéd… (Néhány gyapjú esetében ez látható is.) Egy növény, több szín Amennyiben többször is szeretnél ugyanolyan, vagy inkább nagyon hasonló színű festőlevet előállítani, akkor jegyezd fel, hogy az adott színárnyalat eléréséhez mekkora mennyiségű festőnövényt használtál fel (pl. 1 liter vízbe 20 dkg bodzabogyó került). Néhány növény festékanyaga igen erősen „fog” (pl. gyalogbodza, alkörmös). Számíts rá, hogy látható lesz a kezed bőrén, körmeid alatt is! Ecettel, citromlével szerencsés esetben teljesen, de inkább csak részben távolítható el. Ne aggódj, pár nap alatt lekopik, eltűnik! Az elkészült festőlé maradandóan megszínezi az edényt is, erre is gondolj a kiválasztásánál! A színek tartósabban megmaradnak rögzítőanyagok segítségével. Ne gondolj varázsszerre, itt csodaszerként egyszerű konyhasót vagy ecetet használhatsz. A festőléhez ne adj túl sokat, egy-két teáskanálnyi só vagy egy kis adag ecet is elegendő. Ez utóbbi néhány esetben megváltoztatja a festőlé színét is, de ez nem mindig bizonyul tartósnak a hetek múlásával. Ugyanaz a növény más és más színárnyalatúra festi a különböző alapanyagokat. A színeket tovább variálhatjuk a már említett módon: a mennyiség és a festési idő változtatásával. A mellékelt képekkel szeretnénk felkelteni a kíváncsiságotokat, és ötleteket adni az otthoni festéshez, a növényeket és a várható színeket illetően. Alapvetően minden növénnyel három alapanyag: nyers gyapjú, fehér színű vászondarab és fehérített kenderzsineg színváltozásait figyelheted meg. Nyugodtan próbálkozzatok, kísérletezzetek, megéri! Színes papírt is meríthetsz A már elkészített festőlevet nem csak ezen anyagok festésére használhatod fel. Tömény változatuk alkalmas pl. fakeretek színezésére is. Néhány, erősebben festő növény festőlevében kicsit hosszabb időre (fél, inkább egy napra) helyezz el finomabb, vékonyabb kukoricacsuhét. Mivel természetes anyagról van szó, ezért itt is szép, változatos színeket kaphatunk.Ha még mindig van kedvetek további szöszmötöléshez, a megmaradt festőlevekkel (külön-külön) papírpép készíthető. Itt inkább fehér alapanyagot használj, ne újrapapír tojástartó tálcákat, mert azoknak már van egy jellegzetes színük. Nézz körül a lakóhelyed környékén található irodákban, és kérdezd meg, nem keletkezik-e náluk felesleges papír az iratmegsemmisítések után. Biztosan szívesen adnak (ha nem sikerül, Te is tépkedhetsz). Ezzel már nincs is más teendőd, csak a vékony papírcsíkokat szétturmixolni a festőlében. (A Süni 2010/6-os számában segítséget kapsz a merítés pontos lépéseihez.) Alapanyagok a festéshez Alapvetően minden növénnyel három alapanyag: nyers gyapjú, fehér színű vászondarab és fehérített kenderzsineg színváltozásait figyelheted meg a képeken. Közönséges dió Több része is alkalmas az anyagok megfestésére. Erős festékanyaga igen tartós színt ad. Ebben az esetben a még zöld növényi részeket használva kaptuk a képen látható színeket. A zöld levél fantasztikus barna árnyalatokat eredményez, melyeknek erősségén nagyon könnyen változtathatsz. Kellő mennyiségű levél és hosszabb ideig tartó festés gyönyörű csokoládébarna gyapjút eredményez. A növény csonthéjas termését borító burok, vagy más néven kopáncs erősen megfogja kezünket diószedés közben. Mielőtt a termés megérik, és még zöld színű a kopáncs, már akkor is könnyen használható festési céllal. A levélhez hasonló színnel fest, de vörösebb árnyalatot állíthatunk elő vele. Gyalogbodza (földibodza) Utak mentén, árkokban található és gyűjthető e növény. Bogyóival nem árt vigyázni! Nyersen enyhén mérgezőek, de csodaszép színűre festik alapanyagainkat. Hasonló szín állítható elő velük, mint a fekete bodza termésével, de a bodza leérése után, jóval később is gyűjthető. Nyers, friss állapotban szedett termése változatosan, lila árnyalatban festi az anyagokat, megszárítva viszont barna festőlevet készíthetünk belőle. A festés eredményeképp a vászon közepes, a zsineg mélyebb lila színt kapott, míg a gyapjú inkább lilászürke lett.A festőlé színe ecettel megváltoztatható, rózsaszínű árnyalatú lesz, aminek következtében a festeni kívánt anyagok színe is változtatható. A kenderzsineg és a gyapjú rózsásabbra, míg a vászon kékes-rózsaszínre száradt. Cékla A növény erős, intenzív „céklavörös” színe enyhül a festés során. A gumót szeletelve helyezd a vízbe, majd melegítsd a vizet! A festés során a különböző alapanyagokat igen meglepően eltérő színben és árnyalatban festi meg. A gyapjú világos vörösesbarna színűvé, a kenderzsineg világos tejeskávészínűvé változott. A vászon finom rózsás színe állt legközelebb az eredeti erős céklaszínhez. Körömvirág Apró szirmai nemcsak gyógyító hatásúak, hanem segítségükkel finom sárga árnyalatúvá változtathatjuk alapanyagaink színét. Vörös- és lilahagyma A vöröshagyma héja a tojásfestés kedvelt alapanyaga, de segítségével más anyagokat is szépséges színűvé varázsolhatunk. Aki már festett vele tojást, tudja, hogy milyen gyönyörű barnás, vöröses árnyalatok állíthatók elő segítségével. A festés során a gyapjú és a kenderzsineg is hasonló színt kapott, míg a vásznat igen szép vöröses, rózsás árnyalatúvá színezte.A növényről leválasztott szép lilahagyma-levelek a vöröshagymához hasonló színeket eredményeznek, de kicsit erősebb, intenzívebb, barnább változatban. Festőmályva A leírások a sötétlila, mélybordó árnyalatú virágszirmokat említik festési célra. Mivel kertünkben középrózsaszín változata növekedett, ezért e virágokkal próbáltam ki, kíváncsian várva az eredményt, ami igen meglepő, mint a képen is látható. (Miután kiöntöttem a festőlevet, lányom közölte, hogy egyszer már ő is próbálkozott, és pár nap múlva a lé bordó árnyalatúvá változott. Sajnos az összes virágfej a festőlében volt, nem tudtam már újabb főzetet készíteni, így rátok vár a további kipróbálás…) Alkörmös Amerikából hozzánk került özönnövény, így csak bátorítani tudlak titeket a termések festési célra történő felhasználására! Különleges, gyöngyre emlékeztető termései a kezet azonnal lilára színezik, ennek ellenére a festőléből az idő előrehaladtával egyre jobban eltűnt ez a szín, és inkább zöldes, barnás árnyalatúvá vált. Az anyagoknak elég hosszú idő kellett ahhoz, hogy maradandóan elszíneződjenek. Az első meglepődés után előástam csodakönyvemet, melyben további fortélyokra leltem. A szín változtatható. A piros szín eléréséhez ecetet kell önteni a főzethez. A második kép az ecetes változatot mutatja, összehasonlításképpen az ecet nélkül festett gyapjú is látható. 153 megosztás "

2016. július 7., csütörtök

Adok-kapok

Az élet azt mondják, ad is, meg el is vesz.

Van benne valami.
Anélkül, hogy túlzottan belemennék, és hogy átmennék érzelmes, lelkizős, tudatos blogba, azért a tegnapi napom érdekes volt.

Egy pár hónapja itt van az ideje bizonyos dolgok (vagy személy) elengedésének.
Egyre jobban csinálom, sőt, sokkal jobban, mint 5 éve.

Pedig a Sors (azt mondják, ő osztja a lapokat) szinte napra és eseményekre pontosan ugyanazokat dobta most is, mint akkor.
Akkor kivágtak egy darabot belőlem: fizikálisan és egyéb tekintetben is.
Az egyikről úgy gondoltam, a természet megteszi a magáét, a másikról pedig, hogy majd én és a környezetem, az(ok), aki(k)nek fontos vagyok, begyógyítjuk a sebeket.

Ezt gondoltam egészen idáig.

Az egyik részéről már korábban kiderült, nem, nem sikerült hibátlanul megjavítani.
Ahol karcolatok lettek, azt nem lehet megfelelően kipolírozni.
Főleg, ha a smirgli időnként még úgy érzi, neki dolgoznia kell...

Tegnap szembesülnöm kellett a másik résszel is: újabb nyisza lesz. Rutin. Azt mondják. Nekem nem.
De elfogadom, ez van, és érzem, ezzel ki lesz vágva a rossz...

Ezek után úgy éreztem, hogy nekem igenis jogom van magamat megjutalmazni.
És most jön az "ad" rész az "elvesz" után: évek óta vágyott ruhadarab potom árért (igen, nő vagyok még ha mostanában nem is éreztem ezt, és ezért nekem fontos a ruha, a shopping, még ha nem is vagyok benne ász), eddig csak megálmodott és most létező felsők szintén "alig" árért, meseszép hófehér paplanhuzat, és mindezeket annyiért, mint egy átlagos boltban vásárolt 1 db felsőért. És hogy ez miért fontos? Nem, nem vagyok ennyire felszínes. Pusztán, sok év, és sok rágódás után, ismét a magam ura vagyok, van jövedelmem, nem függök mástól, még ha az akár szeretetben vállalt függőség is, és igenis öröm, ha tudom, jut rá, én dolgoztam meg érte, és az önértékelésemnek is jót tesz, mert azzal is volt baj mostanság. Az, meg hogy esetleg még úgy is gondolom, jól nézek ki, miért is lenne baj?



És hogy még érezzem, tud még többet is adni, és én pedig megérdemlem: fonalfüggő kedves baráttól ajándékba kaptam pár gombóc fonalat, mert látta a szememen, hogy nekem ezek mennyire, de mennyire!, miközben az ő örömének örültünk, hogy neki mennyi szépsége van...tudom, ha ő nem olyan, amilyen, akkor én most nem örülök, szóval, itt is köszönöm, Zs!

És amikor ismét gondolataimba roskadva megyünk haza, és a Kicsi spontán megpuszilja a kezemet, és közli, hogy Anya, én nagyon szeretlek téged, akkor mégis, mi baj lehet?

A legközelebbiig...


2016. július 4., hétfő

Om vagy HP?

Pár rövid szó, és le tudnám írni, hogy milyen gondolatok, érzések tombolnak bennem pár napja.

De nem teszem.

Mondogatom, hogy "OMMMMM"...

Lehet, rá kéne segíteni este egy kis HP-val...
Persze, nem mantrázás tekintetében.



táska lesz, ha felnő...vagy ha én kellően türelmes leszek


Ez pedig a tegnap kezdete volt.




És így búcsúzott!

Mintha az én érzéseim forrtak, izzottak volna ott!

A legközelebbiig...!