Mozgalmas hétvége van mögöttünk, két nagy, és régen tervezett projekten vagyunk túl.
Róluk majd bővebben a nap folyamán, ha a fényviszonyok és a jelenleg medveként funkcionáló Férjem is úgy akarja.
Paradicsomgyerekeim sokat fejlődtek, egyre biztatóbbak, remélem, termésileg is ez lesz a helyzet a későbbiekben.
Az ékszer orchideám még mindig bontogatja virágait, habár lassan lemegy kúszóba, de nem merem ráerősíteni semmire sem, mert sokkal lágyabb szárral rendelkezik, mint "hétköznapibb" testvérei (és itt az egy ablakra eső előfordulási mutató miatti hétköznapiságot kell érteni, nem pedig lebecsmérlésről van szó - greenpeace aktivisták kedvéért kiemelve), és igen, már sokkal nagyobb bizonyossággal állíthatom, hogy jön az újabb virágunk.
(ez olyan, mint amikor a kisgyerekes anyuka beszél: hasfájósak vagyunk, jön a fogunk, fáj a torkunk...én egyszer Sanyidoktorbácsinknak-igen, így egybendoktorbácsi- ezt mondtam, mire Ő közölte, hogy vetkőzzek, megvizsgál...azóta a gyerek beteg, én meg a mesélő vagyok)
Az avokádónk pedig lassan az égig ér (mert minden viszonyítás kérdése)
Pénteken ezt a gyönyörűséget sikerült lefotóznom:
És lám, megkaptam, ha még átmenetileg is, a kosárnyi sok fonalat:
Ők szinte mind megrendelésre lettek vásárolva, tavaszi kiskalapok, sapkák és egy kisruha lesznek, ha felnőnek...
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése